Összpróba tábor (2008)
Immáron harmadik alkalommal töltöttem a nyári szünidőm egy részét Balatonföldváron, az Összpróba táborban. Idén még színesebb paletta várta a diákokat, nemcsak a színház, film és tánc kurzust választhatták a fiatalok, hanem a médiát is. Eseményekkel teli, vidám napokat köszönhettünk a szervezőknek, tanárainknak és persze első sorban Nagy Viktor színművésznek. Túl azon, hogy többek között elkészítettünk egy előadást Shakespeare Szentivánéji álom című darabjából, elmélyülhettünk a kamera használatban, újabb és újabb koreográfiákat tanultunk, valamint ízelítőt kaptunk az újságírás és a rádiózás világából. Hogy mi is történt a 10 nap alatt? Vagy, hogy miről is szól ez a tábor? A színházi kurzus résztvevőivel, Dezső Leventével, Tatai Gergővel és Györe Jánossal beszélgettem közös élményeinkről.
Mesélnél a darabról, amit Léner Andrással, a Budapesti Kamaraszínház vezető rendezőjével készítettetek?
Dezső Levente: Maga a darab Shakespeare egyik komédiája, amiben óriási erkölcsi és emberi tanulságok vannak. Szerintem épp ezért választotta András ezt a darabot, mert a mi korosztályunkhoz szól.
Milyen feladatokra invitált titeket András a szövegkönyv kézhez vétele előtt?
Györe János: Először is igyekeztünk még jobban megismerni társainkat, ez volt a célja a rendező úrnak, is, ezáltal tudta később kiosztani a szerepeket. Felkészítő jeleneteket próbáltunk, amiket magunk találtunk ki, ezeken aztán folyamatosan dolgoztunk.
Ezek a jelenetek már a darab cselekményéhez tartoztak?
Tatai Gergő: Nem. Az alapfeladat az volt, hogy kaptunk pár szót, és abból kellett helyzetgyakorlatokat bemutatnunk. Pl.: a szeretet, a gyűlölet, az ellentétes érzelmeket kifejező helyzetekre, vagy a barátságra, szerelemre kellett – akár általunk megélt – szituációkat összeállítanunk. Ezzel tökéletesen előkészítette a munkafolyamatot, hisz hasonló katarzist keltett bennünk, mint később maga a darab.
Milyen érzés volt, amikor már a szövegkönyvvel is dolgozhattatok?
Dezső Levente: Nagyon jó volt belevágni végre, bár igaz, hogy csak egy vagy két napot foglalkoztunk a rákészítő feladatokkal, de örömmel töltött el, hogy végre megkezdődik az a munkafolyamat, mely valójában maga a tábor. Az a két nap is fontos volt, mert nem telt értelmetlenül, hiszen kialakult egymás iránt a bizalom és a tisztelet. A következő 8 napban sikerült összeállítanunk az előadást. Egy produkciót, amire a színházban egy hónap van, illetve másfél, nekünk csak 8 napunk volt. 8 nap, ami telis-tele volt izgalmakkal.
Volt szabadidőtök a sok szövegtanulás, próba mellett?
Györe János: Persze. Általában azért, még akkor is szöveget tanultunk, és sokat beszélgettünk a közös munkáról, de a Balaton mellett táborozva nem hagyja ki az ember, hogy megmártózzon a „magyar tengerben” hajnalban is. Olykor – olykor az a fél-egy órányi szabadidő bőven elég ahhoz, hogy egy egész napos próbafolyamat alatt figyelni tudjunk egymásra.
A színház kurzus egy igazi, intenzív csapatmunka?
Tatai Gergő: Mindenképp.
Dezső Levente: A reggeli mozgásórák is hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt egy kis „társulat” jöjjön létre.
Idén Andrási Imre, a tánc kurzus vezetője és Gulyás Anna – régi összpróbás diák, aki jelenleg a Táncművészeti Főiskola hallgatója – tartották a reggeli mozgásórákat. Andrási Imre a tábor végére az összes táborlakó számára készít egy közös koreográfiát, legyen valaki filmes, médiás vagy táncos. Mi volt ez a koreográfia?
Tatai Gergő: Ahogy Andrási Imre fogalmazott: „Ez olyan Back Street Boys-os tánc pici lépésekkel”, melynek zenei hátteret a Maszk című film betétdala adott (K7 – Hi De Ho). Nagyon szerettük a reggeli órákat. Nekünk, színjátszóknak sokat segített, hisz a darabban is volt egy jelenet, ahol egy ágyat kellett megjelenítenünk és ez bizony fizikai erőnlétet követel. Szerencsére, a reggeli mozgásóráknak köszönhetően, ezt az akadályt könnyedén vettük.
Mesélnétek nekem az utolsó nap történéseiről?
Györe János: Az utolsó nap már nem próbáltunk, megtartottuk a nagy „Összpróbát” az előadás előtti estén. A bemutató előtt Léner Andris mindenkit meghívott egy üdítőre, a kötetlen beszélgetés segített mindenkinek a lámpaláz enyhítésén. A szülőknek, rokonoknak, barátoknak tartott premier után a Balatonföldvári Szabadtéri Színház, azaz a Kultkikötő területén várt minket egy kis „partytime”, ahol felszabadultan, s egy kicsit fájó szívvel buliztunk, hiszen a bemutatott előadás egyben a tábortól való búcsút is jelentette. Sokan tettünk fogadalmat, hogy jövő nyáron is Összpróbázunk Balatonföldváron.
10 nap ahol barátságok, előadások és emlékek születnek.
A beszámolóm elején említettem, 2008-ban új kurzusként választhattuk a médiát. Megismerkedtünk az újságírás műfajaival, sokat olvastunk. Olyan feladatokat kaptunk, amelyek kutatómunkát igényeltek, az összegyűjtött információkból kisebb – nagyobb írások születtek. Azonban nemcsak a nyomtatott sajtó világába nyertünk betekintést. Belicza Bea rádióriporter kalauzolt bennünket a rádiózás világában. Szerkesztettünk híreket, hírbemondó gyakorlatot is végeztünk. Farkas Bence a Magyar Televízió munkatársa a kameraállásokról is tartott egy kis gyorstalpalót. A legizgalmasabb feladat talán az volt, amikor a Kultkikötőben fellépő Kern Andrással is készíthettünk interjút.
A tábor helyszíne, varázslatos környezetben helyezkedik el, melynek területére, ha belépsz, magával ragad. Nyaranta részese lenni e közösségnek, nekem leírhatatlan, semmihez sem hasonlítható, örömteli érzés. Minden leendő Összpróbásnak kívánom, hogy élje meg mindezt!
Az interjút készítette: Orsós Ilona
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 