A 2017-es ifjúsági tábor tanárai, Baranyai Balázs táncművész, a Rijekai Nemzeti Színház balett-tagozatának igazgatója, Fehér Balázs Benő rendező, színművész, Király Dániel, a Vígszínház színművésze, Rozs Tamás zeneszerző, zeneterapeuta és K. Kovács Ákos operatőr mellett számos meglepetésvendéggel is találkozhattok.
Elkezdtek beérkezni a jelentkezések mind a négyféle kurzusunkba. Izgalmasabbnál izgalmasabb indokokat kaptunk a témaválasztással kapcsolatos kérdésünkre:
- “Eddig csak a fotózást volt alkalmam kipróbálni, de mindig nagyon érdekelt a film világa.”
- “Azért választottam a színház témát, mert táncot és zenét már tanultam és szeretnék a színházba is belekóstolni.”
- “A filmezés áll hozzám a legközelebb, tavaly is ebben a csapatban voltam és nagyon jól éreztem magam.”
- “Szeretném kipróbálni magam és tapasztalatokat gyűjteni, emellett, hogy új
hatások érjenek.” - “Évek óta filmeket készítek a szabadidőmben, pályázatokon is nyertem, szeretnék a jövőben filmkészítéssel foglalkozni.”
- “Már régóta jelen vannak a filmek az életemben, és mindig egyfajta lehetőségnek tekintettem a mozgóképekre: mint egyfajta világ ahová elmenekülhetsz a valóság elől, ahol a hangulatodhoz illően választhatod ki, hogy milyen világ részese szeretnél lenni másfél órán keresztül. És bár az elméleti tudásomat itthon is tudom fejleszteni, kell egy hely, ahol az érme másik oldalát, a filmezés gyakorlati tudását is eltudom sajátítani. Úgy néz ki, végre találtam egyet.”
Végeláthatatlan jelentkezések, még több pályázat és sok-sok várakozás után, csak megérkezett a nyár és a 2017-es Összpróbázók is Balatonboglárra 🙂
A beköltözés után egy közös zenéléssel indítottuk el a tábort (kattints!) . Majd kezdetét vették az ismerkedések, a kurzusok kialakulása. Voltak akik a színháztól csatlakoztak a tánchoz, voltak akik inkább a filmezésben próbálták ki magukat.
Másnap kezdetét vette a munka. A 2017-es tábornak egy nagy közös témája volt, mégpedig az álmok. Így minden kurzus külön külön a saját műfajában elkezdte magát belevetni az álmok világába és kezdetét vette az alkotói folyamat.
De hogy milyen is volt az a 7 nap? Kik tudnák jobban átadni nekünk az élményt, mint a résztvevők 🙂
“Ha éppen nem óra volt, akkor a többiekkel sziporkáztunk. A Zene műhelyben voltam együtt Tamás bácsival, akivel nagyon szeretek dolgozni, mert nagyon türelmes és képes figyelembe venni a személyes kívánságokat, valamint megtanította, hogy Bach az egyetlen zeneszerző, akinek le lehet játszani a nevét. A Tánc részlegen is voltam, mert nem szerettem volna egyedül hagyni a barátomat, Esztit. Olga, Balázs és Mirna nagyon jó társaság, felváltott műszakban nyomtuk és nyomták, 2-3 nyelven, kint az amfiteátrumban, a 12 órai tűző napsütésben. Nem hittem volna, hogy ennyi közöm van a tánchoz, de nagyon jól éreztem magam a végeredményben.” – Sípos Barnabás
„Nekem nagyon nagy élmény volt a tábor, sok új ismerőssel, új gondolattal távoztam. Jó volt, hogy bár én színházra jelentkeztem kipróbálhattam a táncot, és a zenét is. A tanárok nyitottak, segítőkészek voltak, bármikor odamehettünk hozzájuk kérdezni vagy beszélgetni. Szóval szuper volt! 🙂 ” – Dallos Anna
“A színházas csoport tagjaként úgy érzem, tanulni is tudtam, és borzasztó jól szórakoztam, nagyon megszerettem Danit és Benőt, és új barátaim is lettek ebben az egy hétben. Számomra nagyon fontos a táborok végén a nagy összeborulós, meghatódottan vihogós ”sablon” táborlezárás ,és ez, a dallal a filmvetítéssel,a zenéléssel több, mint csodásra sikerült itt.” – Czibor Lívia
“Öröm, élmények, felszabadultság ,nyitottság,kedvesség, mosoly, hiper-szuper jó tanárok, bizalom, elégedettség ,türelem, kreativitás, közös éneklés ,közös munka, csillagok, spárta, Balaton , búcsúzás, szeretet, hála, örök barátság. Ezek azok a szavak, amivel jellemezni tudnám az egész hetemet és mind azt a sok jót amit kaptam.” – Bagó Bianka
“Rendkívüli örömmel kecsegtetett számomra ez a pár nap. Sok jó élményt szereztem, sokat tanultam. Megtanultam azt, hogy milyen a csapatmunka, milyen érzés plusz három fiatallal ötletelni, megegyezni. Szereztem tapasztalatot abban, hogy milyen kiállni emberek elé, megismertem sok kedves gyereket, találkozhattam a két kedvenc színészemmel (Király Dániel és Szilágyi Csenge), ami egy nem mindennapi dolog. És egyszerűen csak JÓL ÉREZTEM MAGAMAT.” – Gábor Dorka
„Először amikor voltam ebben a táborban nem hittem, hogy lesz ebből még több is úgy gondoltam egyszer kipróbálom. De aztán egészen más lett a véleményem és ebben nagy szerepet játszott, hogy egy hatalmas önbizalom bombát adott, amitől sikerült kilábalnom a nyámnyilaságból és egy új bátrabb és merészebb emberré lennem. És nem utolsó sorban sok új és jó barátot szereztem. Ezt adta nekem ez a tábor.” – Tamás Levente
“Nagyon szerettem azt amikor dolgoztunk a jeleneteken. Mivel nyár volt és nagy hőség mi pedig kint voltunk a parkban mindenki vizes felsőkkel a fején mászkált. Idegeneknek vicces látvány lehetett egy csapat fiatalt látni amint egy-egy jelenet apró részletein vitatkoznak, színes turbánokkal a fejükön…” – Nagy Barbara Isabelle
… ez más volt – kérjük a mobiljaikat repülőgép üzemmódba kapcsolni!
Gondoltam, ezt a “vizsga-munkát” is megnézem. Itt már szép számban voltunk. Nézők a színpadon, szemben a kivilágított kápolna. Nagy hevülettel elmondva megtudtuk, mi fog történni a következő jó egy órában. Nagyformátumú rendezői elképzelés, izgalmasnak tűnő stációk. Itt, és most a dombot barangoltuk be – néhol sötétben, botladozva, kissé tétovázva is – de ez pont így volt izgalmas, mert vezényszavakkal kiválóan működött a kollektív ismeret.
A hatvanas évek elején még nem volt tévénk. Édesanyámmal – villanyt sem kapcsoltunk, hogy jobban “lássunk” – lekuporodtunk gyakorta a rádió mellé színházi közvetítést hallgatni. Emlékszem egyre. Osztrovszkij: A hozomány nélküli menyasszony. Gobbi Hilda volt a főszereplő, no és Darvas Iván is játszott benne – édesanyám őt nagyon kedvelte. Úgy láttunk, hogy a történéseket súgta egy bemondó: – Paratov észrevétlenül bejön… – Ogudalova int a pincérnek… és végig, végig, mint egy kedves barátnő, s mi csöndben figyeltünk. S katartikus élménnyé is lett.
Valami ilyesféle érzésem volt ezen a különleges előadáson: tánc, zene, miniszínpadok. Kandeláber pislogása, a palackok lidérces fényei, telefonok, mint sötétet hasító rivaldafények. Hangosítás nélkül a szövegeket apró gallyak, kavicsok ropogása sokszor érthetetlenné szabdalta. Mégis valami jóleső érzés járt át egyik színpadról a másikra menet, mert meg-megcsillant egy-egy jól elmondott szöveg, egy-egy jól megtalált helyszín, egy-egy nagyon ígéretes jelenet: – Július 23-án Horvátországban balesetet szenvedtünk… nagyon erős megjelenése, avagy a vizsga izgalmas kuszasága. Alszunk! Álmodj! Ébredünk.
Aztán le a Házba. Énekelve vonulókat el-el húzott függönyök sora mögül érdeklődő tekintetek kísérték. Vártam valamiféle “konfliktust”, (közel 10 óra…) hisz oly jellemző ez ránk – fellélegeztem.
A kultúrház megtelt, maguk a táborlakók is szép számmal voltak, s gondolom barátok, szülők is zömmel (kis pletyi: két boglári házaspárt is láttam). A tábor filmes szekciója mutatta be a vizsgamunkáját az álom témáról. Virtuóz munka! Óriási siker! Érdemes lenne megszerezni. Még Boglár-filmnek is erős lenne!
k.j.
Forrás: 8630.hu
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 