Szeptemberben elindultak az EFOP pályázatunk havi szakkörei, a Balaton déli partján lévő iskolákban.
Sikeresen eljutottunk mind a 11 intézménybe és az épületek megfelelő termeibe, ahol már vártak minket a gyerekek. Hol egy össze szokott, hol pedig egy éppen most induló osztály és akadtak teljesen vegyes csoportok is.
Az első alkalom izgalommal teli volt, mind a mi, mind pedig a foglalkozáson résztvevő gyerekek számára. A foglalkozás témája az ismerkedős játékok voltok, melynek a célja a közös hang megtalálása és a felengedés ebben az új szituációban.
A játékok célja az egyes csoportok jobb megismerése és a csoportban résztvevők neveinek megtanulása, valamint a további foglalkozásokhoz a hangulat, a kedv és a motiváció megteremtése volt. Ennélfogva tehát névtanuló játékok kerültek a foglalkozás elejére, mint például a „Névlabda” vagy a „Hogy tetszenek a szomszédjaid?” A foglalkozások második felében szereplő játékok célozták a hangulat és a motiváció megteremtését, ezek főleg ügyességre és koncentrációra épülő játékok voltak, mint a „Hello, Béla vagyok”, a „Gyümölcskosár” vagy az „Adok neked egy kutyát”.
Tegyük körbe a székeket!
(Hiszen a kör az egyetlen egy olyan alakzat, ahol mindenki láthat mindenkit 🙂 )
Mahalek Gáborra a drámafoglalkozások megtartójára nem kisebb feladat várt, mint hogy a gyerekek nevének megtanulása. Névláncot alkotva próbálta megugrani a lécet. Októberben kiderül, hogyan is sikerült ez.
Lazuljunk el! – “Helló, Béla vagyok!”
Helló, Béla vagyok,
Egy gombgyárban dolgozom.
Azt mondta egyszer a főnököm:
„Te, Béla, Te nem dolgozol eleget,
Nyomd ezt a gombot a jobb kezeddel!”
Helló, Béla vagyok…