Gondolkodtunk hogyan is tudnánk igazán átadni, hogy milyen volt az idei felnőtt workshopunk és végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az a legjobb ha a táborozókat kérdezzük meg. 🙂 Íme öt rövid kérdés de annál több válasz!
Elmondanád nekünk, hogy miért jelentkeztél az idei workshopunkra Szász Jánossal?
Berecz Boglárka: Azért jelentkeztem a táborra, mert teret ad az alkotói vágyaimnak.
Farkas Dóra: Két éve voltam az ifjúsági táborban, ami felejthetetlen élmény volt, így mindenképpen jönni szerettem volna a felnőtt táborba, és még fogok is!
Lakatos Gabriella: Azt már korábban is tudtam, hogy Szász János meghatározó színfoltja a szakmai életnek, de mivel ezelőtt még nem volt lehetőségünk arra, hogy megismerjük egymást és együtt dolgozzunk, így gondoltam, hogy ez most egy jó alkalom lehet a találkozásra.
Eisler Gábor András: Egy ismerősöm (növendék/próbatársam) ajánlotta akinek adok a véleményére. Fogalmam sem volt arról hogy ki vezeti majd a tábort. Nem szoktam utána nézni a neveknek a címeknek, rangoknak… nem néztem utána, mert nem akartam befolyásolni magam. Az első „próbán” döbbentem rá, hogy kivel hozott össze a sors.
Milyen volt számodra ez a pár nap, ami azért valljuk meg elég intenzívre sikerült?
Berecz Boglárka: Hullámzó. Voltak eszméletlen pillanatok és volt amikor – a nagy létszám miatt – leült kicsit a hangulat, a folyamat. Hullámzott azért is, mert egy-egy jól sikerült jelenet az egekbe tudott röpíteni, máskor olyan érzéseket hozott fel a játék, hogy ki kellett mennem zokogni. Összességében rengetek élménnyel, új tudással és tapasztalattal feltöltődve tértem haza. Szuper embereket ismertem meg és magamban is új dolgokat fedeztem fel.
Farkas Dóra: Visszaadta az életkedvemet a munka mellett. Egyáltalán nem bántam, hogy keveset aludtunk, a próbák minden perce megérte a fáradságot. Csodás embereket ismertem meg, és sokkal gazdagabb lettem a tábor után.
Lakatos Gabriella: Imádtam az intenzivitását. Nagyon szerettem és sokat adott az, hogy miközben együtt keltünk és feküdtünk, olyan volt az egész mint egy igazi műhelymunka, amit én nagyon kedvelek. Lekötött minket a közös ügy gondolata, oly annyira, hogy sokszor hajnal 1-2-ig maradtunk a próbateremben, és azon ötleteltünk, hogy még mit lehetne kihozni a jelenetekből.
Eisler Gábor András: Egy olyan dimenzióba leptem amit eddig színész-növendékként soha nem éltem meg: sem önmagamban sem közösségben. Katartikus volt. Sokszor éreztem azt, hogy lebegek. Nem azt hallotta az ember, hogy ezt, vagy azt kéne csinálni, meg jobbra kettő – balra egy… az önmagunkhoz vezető út megtalálásában segített Sz. János mindenkit. És mindezt olyan empátiával és mély humánummal ami… ami csak a kiválasztottaknak adatik meg.
Mi a legemlékezetesebb élményed a táborból?
Berecz Boglárka: Azt hiszem nincs konkrét. Azokat a pillanatokat nagyon szerettem, amikor már fejből fújtuk a darabot és egymás kérdéseire a Sirályból idézve válaszoltunk. Ezek nagyon vicces helyzeteket szültek.
Farkas Dóra: Nehéz kiemelni egyet, de ami most eszembe jut, az a pillanat, amikor bemutattam a jelenetemet a többieknek, és megtapsoltak. Szász János pedig azt mondta, hogy foglalkoznom kellene a színészettel. 🙂
Lakatos Gabriella: Szerintem fantasztikus dolog az, hogy egy ilyen helyzetben egy pillanat alatt egymás szövetségeseivé váltunk. Időnként meghatóak voltak az egymással megosztott történetek, gondolatok, valamint az egyes sorsok.
Eisler Gábor András: Itt nem is igazán pillanatok voltak.. nem a pillanatok varázsa számított igazán, hanem az a folyamat, ahogy egy nagy nyers élő-kőtömbből egy hét alatt kifaragtunk valamit EGYÜTT. Egyébként az volt „színházi minőségben” a csúcs, amikor az utolsó próbán a Csabiban megszületett Kosztya – ott tényleg beszart mindenki!!!!!
Egy egyedi és megismételhetetlen Összpróbát hoztatok össze. Mi volt a kedvenc pillanatod az előadásban?
Berecz Boglárka: Amikor a pisilős jelenetnél megláttam a kis Jakab zavarodott arcát a nézőközönségben.
Farkas Dóra: Imádtam, hogy szinte végig jelen lehettünk a bemutatóban, akár csak “tömegként”. Szóval amikor mindnyájan egyszerre ugráltunk a színpadon a Who let the dogs out?-ra, egyértelműen az egyik kedvenc részem volt. 🙂
Lakatos Gabriella: Nem nagyon tudnék egy konkrét pillanatot kiemelni, mert szinte az összes. Nem gondoltam volna korábban, hogy néhány nap alatt létre tudunk hozni úgy Sirály jeleneteket, hogy tartalmilag pontosak, mégis időnként más testet öltenek – más dimenzióba, síkba kerülnek.
Eisler Gábor András: A finálé a taps, az oda-vissza taps amiben a nézők kifejezték amit kaptak egy 35 fokos nyári nap estejen egy nyaralóhelyen ahol lángosban és sörben és gumipapucsban és üdítőitalokban fürdik az egész part… Mi az előadók pedig azt, hogy tudtunk adni és létrehoztunk valamit és ezt ők befogadták, és TISZTA SZÍVBŐL köszönte meg mindenki Sz. Jánosnak ezt a csodát!
Idén ünnepli az alapítványunk a 15 szülinapját. Üzennél valamit ebből az alkalomból az Összpróbának?
Berecz Boglárka: Remélem találkozunk jövőre! 🙂
Farkas Dóra: Egyszerűen csak nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy létezik az alapítvány! Ez az egy hét a nyáron erőt ad egész évre. Köszönöm, hogy a részese lehetek, és kívánom, hogy még nagyon sok éven át folytatódjon ez a csoda!
Lakatos Gabriella: Csodálatos, hogy ez van, és hogy ilyen formában tud működni. Ebben a pár napban olyan közeget tapasztaltunk meg, ami nagyon ritka a mai rohanó világban. Elképesztő figyelemmel voltunk egymás iránt, amit külön köszönök mindenkinek, de különösen Szász Jánosnak, mert nagyszerűen tudta összefogni és egy egységgé kovácsolni a csapatot.
Eisler Gábor András: Gratulálok!!! Kurvajóhogyvanez – így egybe pestiesen – és a fenti dolgokat összehoztátok!
Reméljük, hogy jövő nyáron újra találkozhatunk veletek és még több ilyen izgalmas élménnyel szolgálhatunk. Addig is sikerekben és boldogságban gazdag hétköznapokat kívánunk nektek! 🙂
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 