Emlékszel még, amikor kimentél a játszótérre, találtál egy ágat és hirtelen te lettél a legvérmesebb kalózkapitány? Megteremtetted a hajódat és csatlakozott hozzád a legénységed, együtt szeltétek át a tengereket. Az ember elfelejt játszani, pedig nincs nagyobb boldogság, mint amikor bárki lehetsz. A helyzetgyakorlatok, az improvizációk, a drámajátékok lehetőséget adnak arra, hogy azzá válj, akivé, és amivé szeretnél, a fantáziádnak semmi sem szab korlátot, és ha ehhez még egy társaság is csatlakozik, akkor bármire képesek lehettek.
13 éves korodtól színjátszózol, mondhatjuk, hogy azóta tart ez a szerelem?
Szalai Ádám: Abszolút! 18 éves koromig minden országos fesztiválon, mint játszó vettem részt, azóta pedig szerencsére, mint csoportvezető-rendező vagyok jelen. Nagyjából azt lehet mondani, hogy 2003 óta ott vagyok a legtöbb országos fesztiválon és próbálok, minél több előadást megtekintek. Sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy választanom kellett a színjátszás vagy valami más között, de eddig még mindent legyőzött, jelenleg is ennek köszönhetem a munkám.
Mióta foglalkozol drámapedagógiával, honnan jött az ötlet, hogy ezt válaszd hivatásodnak?
Szalai Ádám: 2011-ben társszervezője voltam az Országos Diákszínjátszó Találkozónak Dombóváron, ahol egy pécsi egyesület (Apolló Kulturális Egyesület) társulata felfigyelt a munkámra és munkát ajánlottak Pécsen. Hivatalosan azóta vezetek csoportokat. Csak ez után végeztem el a Drámapedagógiai Tanfolyamot és ez után jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakára. Azért ez a hivatásom, mert nagyon boldoggá tesz a diákokkal való gondolkodás és alkotás. Szeretném, ha olyan élményekkel gazdagodnának, amikkel anno én is. Hátha másnak is sorsfordító lehet.
Több Gyerek – és diákszínjátszó csoportot is vezettél már, mik a tapasztalataid, hogyan hat a gyerekekre a színház világa?
Szalai Ádám: Hihetetlen élmény, amikor együtt egy csapatként dolgozunk a gyerekekkel és közösen fogalmazzuk meg a gondolatainkat, ráadásul az, hogy a színház lehetővé teszi azt, hogy ezt meg is mutassuk, az valami csodálatos szerintem. Azt, hogy a gyerekekre hogyan hat, azt tőlük kellene megkérdezni, én csak annyit tudok, hogy közösen kutatni, hogy mi is az a színház, rendkívül tanulságos és meghatározó.
A 2016-os évben nevelő tanárként voltál jelen az Összpróba Táborában, milyen érzés, hogy idén már kurzusvezető leszel?
Szalai Ádám: Nagyon jó élmény volt a 2016-os tábor. Akkor egy olyan banda jött össze, akikkel 1 héten keresztül nagyon keményen dolgoztunk, úgy, hogy persze rengeteget játszottunk és még annál is többet nevettünk. Hálás vagyok az Összpróba Alapítványnak, hogy most kurzusvezetőként számítanak rám. Remélem ez a hét is hasonló lesz és rengeteg közös élménnyel térünk mindannyian haza.
Mire számítsanak a gyerekek, miket fogtok csinálni?
Szalai Ádám: Három dologra biztosan lehet számítani: játékra, nevetésre és munkára. Mert, ahogy id. Bagossy László barátom mondja mindig: A színház az játék, és a játékhoz sok munka kell, de ha ez a munka, a játék élményét adja, akkor nem érezzük többé munkának.
Kiknek ajánlod a tábort?
Szalai Ádám: Komolyan mondom, hogy mindenkinek. Ha csak játszani akarsz sokat, ha másért, ha már a színház érdekel, bármi miatt is, gyertek és kutassunk.
Mit üzensz a jövőbeli táborozóknak?
Szalai Ádám: Hogy hozzanak játszós ruhát meg kosárlabdát. 🙂 Ott Találkozunk. 🙂
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 