Először a Pázmány Péter Katolikus Egyetem filmes szakán diplomázott, aztán elvégezte a MOME művészeti menedzser szakát, később dolgozott az Örkény Színházban, közben pedig regényeket fordított. Jelenleg A Csendes Dűlő Szőlőbirtok birtokvezetője – a birtokalapító unokája – ,aki amellett, hogy a borok értékesítéséért is felel, közben fotózik, műfordít is.
Az első táborod után még két nyarat töltöttél el nálunk. Mi hozott vissza hozzánk?
M. J. Dóra: Az első tábor élménye! Életem egyik legmeghatározóbb szűk két hete volt, a mai napig azt a jelszót használom a postafiókomnál, amit az a nyár ihletett. Csodálatos csapattal egy felejthetetlen előadást hoztunk létre. Olyan élmény volt, amit nem lehet megismételni, de állítom, más és kevesebb lennék, ha nem éltem volna át.
Emlékszel még, hogy kik voltak a kurzusvezetőid, hogy miket csináltatok?
M. J. Dóra: Hogy a viharba ne 🙂 Továbbmegyek: tartjuk a kapcsolatot. 12 év távlatából. Léner András volt a rendező, Alpár Balázs a zeneszerző, Andrási Imi a koreográfus, Daróczi Samu a díszletes, Pénzes Bori a jobb kéz, és persze Nagy Viktor a főnök. Gulyás Nusi, Dunai Ádám, Blahó Gergő, Bach Kata, Cseri Petra, Szilágyi Csenge, György Zoli, Zoltán Áron – csak pár név azok közül, akikkel a mai napig képben vagyunk egymással kapcsolatban. Azt hiszem, a „Hallod ezt, krokodil?” viccre György Zolitól és a velociraptorozásra a földvári utcákon mindenki emlékszik – ahogy Szép Ernő: Május darabjára is, amit előadtunk.
Mi a legmeghatározóbb, legkedvesebb élményed a táborokban töltött idődből?
M. J. Dóra: Nagyon nehéz bármit kiemelni, az az időszak egyben jelenti nekem az Összpróbát. Inkább azt tudom mondani, hogy valahányszor Földvárra megyek, vagy csak elmegyek mellette kocsival, elfog az Összpróba érzés, ami semmihez nem hasonlítható, visszacsöppenek gondolatban azokba a napokba – és ha jönne jótündér, és kívánhatnék mondjuk 3mat, lehet, hogy közte lenne, hadd éljük meg újra azokat az önfeledt, alkotással és szabadsággal járó nyári napokat. Akkor még a Művelődési Házban próbáltunk – a mai napig széles mosoly fog el, mikor bárhol megérzem a MűvHázban használt takarítószer illatát (és a Balaton körül ez az illat egységes 🙂 ).
A színház és a film, a tábor után is veled maradt. Kalandos életutat tudhatsz magad mögött, a gimnázium után film szakon tanultál, utána művészeti menedzseri képesítést szereztél, majd Örkény Színház, és végül a Csendes Dűlő Szőlőbirtok. Milyen élményeid vannak ezekről a megállókról? Hogy jutottál el a színháztól a borászatig?
M. J. Dóra: Én azt gondolom, hogy az ember minden helyzetben tanul, és viszi tovább a kifejlesztett készségeket a következő kihívás elé. Ahogy az Összpróba is alakított rajtam, úgy alakított minden állomás az életemben, míg elérkeztem a Csendes Dűlőbe, és ahogy most alakítja rajtam a legnagyobbat a kislányom, aki, míg ezeket a sorokat írom, itt szuszog a mellkasomon.
Hogy telnek most a mindennapjaid?
M. J. Dóra: Sok szuszogással 🙂 Lujza Róza érkezése belerepített életem egyszerre legingergazdagabb és legingerszegényebb időszakába – soha ennyire készenlétben nem kellett lennem, és soha ennyit nem beszéltem még kakis pelusokról és alvási szokásokról. Azon vagyok, hogy Lujzát egy világra nyitott, kíváncsi, bátor és jókedvű kislánnyá segítsem megmaradni, mert akkor tudják majd őt is olyan élmények érni, mint engem, és aminek köszönhetően most ott vagyok az életemben, ahol vagyok.
Üzensz valamit az Összpróbának a szülinapja alkalmából?
M. J. Dóra: Nem az lennék ma nélküle, mint aki vagyok. Köszönöm, Összpróba 🙂
Nagyon szépen köszönjük Dóra, hogy időt szakítottál egy kis nosztalgiázásra velünk. További sikerekben és boldogságban gazdag mindennapokat kívánunk neked!
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 