2015-ben végzett a Színház – és Filmművészeti Egyetemen Márton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában. 2015-től a Vígszínház társulatának tagja.

Ismerkedj meg vele jobban egy interjún keresztül vagy nézd meg a Facebook oldalát.

„Van egy olyan energia, ami a kezdő színész energiája”

7óra7: Első Zoltán Áron-élményem az egy óriási alakítás volt egy tyúk szerepében egy Eötvös-kimittudon (Eötvös József Gimnázium). Szerintem, ez egy egész Eötvösös generáció színházi emlékezetét meghatározta… Onnan egyenes út vezetett az egyetemre?

Zoltán Áron: Igen, a gimnázium után vettek föl. De közben volt egy elég hosszú felkészülési folyamat, ami komoly átmenet volt a tyúk és a baromfiudvar között, ami utána következett. Nagy példaképemnek tartom egyébként Méhes Csabát, pantomimművészt. Több előadását is láttam, néhány rövidebb pantomim-etűdjét is; az egyikben szerepelt a tyúk, akit kerget a „tyúkász-asszony”, mert meg akarja főzni. Egyedül adta elő, egy paravánnal, én pedig ellestem tőle. Ez volt a kiindulási alap a „Tyúk” című előadáshoz, amellyel megnyertem a Kimittud különdíját, egyéni kategóriában – amiben csak én indultam.

7óra7: Ezek szerint már a középiskolában is rendszeresen jártál színházi előadásokra?

Zoltán Áron: Szüleimnek köszönhetően egy sor különleges előadást láttam kiskoromban, elsősorban a távol-keletről. Kínai, indiai tánc-, vagy bábelőadásokat, tibeti lámák táncát, árnyjátékokat – ha volt valami ilyen jellegű esemény Magyarországon, a szüleim mindig elvittek rá, ilyeneken nőttem fel. Édesapám azóta zen-buddhista szerzetes lett, de régebben édesanyámmal együtt a japán vonal mellett más különböző távol-keleti tanokkal is foglalkoztak, ehhez tartoztak ezek az előadások is.

 7óra7: Hogy készültél még fel az egyetemre azon kívül, hogy Méhes Csabát néztél?

Zoltán Áron: Lengyel Ferenc, a Katona József Színház színésze tanított. Volt egy nyári tábor a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol az ő tanítványa lehettem. Ez az ismeretség hosszabb ideig tartott, őt kértem meg, hogy hallgassa meg a listámat. Voltam az előkészítőn is, amit Marton tanár úr indított, először abban az évben, amikor mi felvételiztünk. Nagyon sokat jelentett nekem, mert nem igazán mozogtam addig „színházi közegben”, amibe itt betekintést nyertem leendő osztályfőnökeim és Méhes László tanár úr metsző őszinteségén keresztül.

7óra7: És mikor alakult ki benned az elhatározás, hogy felvételizz?

Zoltán Áron: Óvoda végén, amikor úgy-ahogy már tudtam írni, készítettem egy személyi igazolványt, amire lerajzoltam magamat, és a hátára felírtam kilenc foglalkozást, hogy mi vagyok én. Volt közöttük az űrhajóstól a rakétáson át a katonán keresztül a rendezőig minden, bohóc is! Végül is rájöttem, hogy a színművészet az, ami mindegyiket átfogja.

Forrás: 7óra7
Teljes interjú itt!

Néhány előadás ahol találkozhatsz vele a színpadon:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s