2010. január 15. több okból is izgalmas napnak indult! Egyrészt szombat volt (a hétvége minden ránk zúduló pozitívumával), másrészt tél (az évszak minden ránk zúduló lucskos, hideg… inkább hagyjuk!), harmadrészt pedig egy izgalmas előadással kecsegtető éjszakát tartogatott, melyben először még nem igazán hittünk…
Izgulva vágtam neki barátaimmal az „esti pesti utcáknak”, hiszen rábeszéltem őket, hogy megnézzünk egy zenés színházi darabot, és hát ez a mai „lightos világban” igencsak veszélyes küldetés! Főleg, ha rád van bízva a többiek szabadideje, melyet nyilván nem akarnak az unalom tengerében fuldokolva tölteni! Az előadás pedig, melyre hivatalosak voltunk, az Ódry Színpad „BÍÍT – Beatles és Rimbaud. Tegnap és tegnapelőtt. Holnap és holnapután. Sikíts, hogy újra élj!” című darabja volt. Hogy miért pont ezt szúrtam ki?
Valami azt súgta, hogy a III. éves színészhallgatók igazán mutatni akarnak valami újszerűt, hiszen kevés embernek jut eszébe a mindenki által rongyosra hallgatott Beatles számokat Rimbaud-dal keverni, s mindezt egy két órás, szünet nélküli darabbá kovácsolni! Szóval a lecke adott volt, csak le kellett ülni hozzá! S most merülhet fel az az ominózus, igazán közhelyes kérdés: „Vajon megérte?”…
Abszolút! Színes, megdöbbentő ötletekkel, lelkesedéssel és lendülettel túlfűtött produkciót tudhat magáénak a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Bármennyire is furcsa; de a nosztalgikus slágerek, a mélyenszántó versek és a mozgalmas, extravagáns külsőségek elegye olyan katarzist eredményezett, hogy a Beatlesbe másodszorra is beleszerettünk, a hétköznapok mázsás súlya arra a kis időre teljesen feledésbe merült, s a nevetés, elmélkedés, döbbenet váltakozása a lelkünket is meg-megsimogatta!
Felcsendültek közkedvelt Beatles dalok is (pl.: Yesterday), de a válogatás inkább a zenekar azon időszakára összpontosult, mikor az indiai kultúra volt nagy hatással zenéjükre. Végre nem a „Beatlemánia” áldozatszerzeményei szóltak, pedig ez kézenfekvő lett volna! A versszösszenetek fűszerként hatottak minden kis jelenetdarabka esetében; kiegészítették a dalok üzenetét, s továbbgörgették az eseményeket. Ezek után büszkén állhattam ismerőseim elé, hogy: „Ugye megmondtam!”…
A darab hatása mégis ott váltott át büszkeséggé, amikor a szereplők nevei között böngészve ezeket olvastuk: Kulcsár Viktória, Szilágyi Csenge, Dénes Viktor, Marofka Mátyás. “Hiszen ők mind a balatonföldvári Összpróba Tábor színház kurzusainak egykori növendékei!” – hangzott el a felkiáltás.
Az élményt ezúton köszönjük nekik és a többi szereplőnek is, s további hasonló „kéz- és lábtörést” kívánunk mindannyiuknak!
A Kedves Olvasónak pedig azt ajánlom, hogy minél előbb álljon sorba a BÍÍT-ért, mert ezt kihagyni vétek!
A beszámolót Nemes Zoltán készítette
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 