„Itt jön maga Gianni Schicchi! – mondja András a beszélgetésünk kellős közepén, amint a Zeneakadémia egyik végzős hallgatója közelít kávéházi asztalunkhoz. „Szia Gianni.” – köszöntöm félszegen. Miután megint kettesben maradunk, András csillogó szemmel fordul hozzám: „Na, ő egy remek énekes.” Semmi kétség, Léner Andrást, a Budapesti Kamaraszínház rendezőjét elvarázsolta az opera világa.
– Utoljára ősszel, a Mocorgó bemutatóján találkoztunk. Mi történt veled azóta?
– Az évad elején mutattuk be Fejes Endre Mocorgó című darabját, Nagy Viktorral a címszerepben. Aztán a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol mint tanársegéd tanítok Huszti Péter mellett, a most végzős osztállyal készítettünk egy vizsgaelőadást, a Bástya sétány 77 című operettet. Utána egy kortárs orosz szerzőpárostól, Oleg és Vlagyimir Presznyakovtól a Padlószőnyeg című darabot vittük színre, ez egyben a magyarországi bemutató is volt. Fiatal koruk ellenére, Csehov után a legtöbbet játszott orosz dámaírók. Nagyon erős előadás lett, nagy küzdelmek árán.
– Épp most is egy próbáról jössz, akkor ez még nem a pihenés ideje…
– Nem, mert a bemutató után két nappal már elkezdtük próbálni Puccini Gianni Schicchi című egyfelvonásos operáját a Zeneakadémián. Június 19-én lesz a bemutató a kiscelli templomban.
– Operarendezés… Elég volt a prózából?
– Hát ez egy nagyszerű kaland… Tanítok a Zeneakadémián is, színészmesterséget és Kovalik Balázs megkért, hogy a végzősök vizsgaelőadását rendezzem meg. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért rám gondolt, egyrészt hivatkozott a tanári munkámra, másrészt azt mondta, hogy szerinte ez olyan anyag, amit egy olyan prózai rendező kezébe szeretne adni, akinek van egy erős térérzéke és analitikus készsége. A Gianni Schicchi egy remekmű, és miután megszoktam, hogy énekelnek, azt vettem észre, hogy hasonló instrukciókat adok, mint a prózai műveknél. Az énektől valahogy az egész összefogottabb lesz.
– A rendezés mellett régóta tanítasz is. Ezt így tervezted?
– Nem, ez adódott és nagyon nagy plusz az életemben. Amikor végeztem a főiskolán, Huszti tanár úr megkért, hogy maradjak bent mellette. A mostani végzősök az első osztály, akiknek a munkáját a felvételitől a diplomáig nyomon követtem.
– És akkor itt az újabb kihívás, az Összpróba tábor, ahol idén is tartasz egy kurzust.
– Ó, igen… Szeretem ezt a fajta együttlétet, mert az a szabadság és hihetetlen elszántság, ami bennük van, nagyon inspiráló. Ahelyett, hogy fagylaltoznának, vagy strandolnának, dolgoznak és dolgoznak, és a végén létrejön egy produkció.
– Idén mivel készülsz?
– Pontosan még nem tudom, de terveim azért vannak. Esetleg előveszem a Gianni Schicchi szövegkönyvét, mert az zseniális.
Nemes Ágnes
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 