Ősz az Óvodákban

Pályázatunk nem csak az iskolákra terjed ki, hanem az oviskora is. Náluk is elkezdtük havi szakköreinket szeptemberben. Ősszel sok izgalmas dolgot csináltak ők is. Ilyenkor az ember azt kívánja bárcsak én is gyerek lehetnék még és élvezhetném a felhőtlen játékot 🙂

Na de kukkantsunk be az óvodai foglalkozások világába és fájdítsuk még egy kicsit a szívünket.

SZEPTEMBER
Kommunikációs nap

Az óvodás gyerekek még nem látják reálisan a körülöttük lévő világot, így a kommunikáció és a nonverbális kommunikációjuk is vagy teljesen elnagyolt, vagy elvesznek a részletekben. Ezt szem előtt tartva olyan játékokat válogattam, melyek a minél pontosabb megfigyelést, vagy akár a pontos megfogalmazást is szükségessé tették.
Elsőként mindenki úgy mutatta be magát, hogy közben kapcsol hozzá egy rá jellemző mozdulatot (Pl. labdarúgás, balett, kalapálás). Ez a feladat segít, hogy mindenki önmagát meg tudja határozni, és az érdeklődési körét.

Ezután a megfigyelést fejlesztettük – az általam mutatott mozdulatok utánzásával egy esőerdei vihart varázsoltunk a csoportszobába. A megfigyelésünk témája az egyének külleme, megjelenése lett – 1-1 gyermeket megfigyeltünk, majd a gyermek elvonult, és 3 dolgot megváltoztatott a kinézetén. A gyerekeknek meg kellett mondani, hogy mi volt a változás.
A gyermeki mozgás került ezután előtérbe. Sétáltak a gyerekek körbe, és az általam adott utasítások során fel, le, vagy egymás szemébe kellett nézni. Akik összenéztek, azok kiestek a játékból.

A záró feladat az elbújás-láthatóság volt. Tornaernyő alá bújt 4-5 gyerek. Az ernyőt fel-le húztuk, közben énekeltünk, és a föld felé húzáskor a gyerekek teljesen eltűntek. Bizalmi játék is volt ez, hisz csak remélhették, hogy az ernyő fel is fog emelkedni.

OKTÓBER
Zenélés

A gyerekek lételeme a játék. Ebből kiindulva olyan játékok kerültek előtérbe ezen a foglalkozáson, ahol a gyermekjáték-dalok, a dramatizálás, a közös zenekar alapítása mind-mind hatékonyan fejleszti a közösség megerősödését. Az énekes játékok, a mondókák megismertetik a gyerekeket az együtt éneklés, zenélés örömével. Ebben a helyzetben tapasztalják meg a közösség szabályait, tanulnak meg alkalmazkodni, gyakorolhatják a türelmet.
Az ősz kedvenc állata a süni. Gryllus Vilmos Szúrós gombóc című dala lehetőséget adott egy őszi kert megjelenítéséhez, melyben a gyerekek felváltva süni, virág, bokor, kerítés lehettek. Közösen kellett eldönteniük, ki milyen szerepbe fog bújni. Ezután a körülöttünk lévő csendet és zajokat figyeltük – a kinti gyerekek hangja, az utcai forgalom min-mind informatív a gyerekek számára.

Természetesen ebben a korban az aktív hangszeres zenélés a leginkább ösztönző, mely szintén a foglalkozások részét képezte. Lehetőségük volt többféle hangszert kipróbálni, majd a csere során a saját érdekeiket szem előtt tartva megszervezni a hangszercserét. Nagyon hatékony, a figyelmet is fejlesztő karmesteres játék zárta a foglalkozást.

NOVEMBER
Állati próbatétel

A gyermeki léthez szervesen kapcsolódik a környezettel való kapcsolat. Az időjárás, az évszakok, az állatok is a gyermeki játék részei. Ezt a témát felhasználva olyan játékokra, feladatokra volt lehetőség, melyek szintén nagyon informatívak. Az állati kommunikációt, mozgást, a testtartást hozta előtérbe az állatos Activity – 1-1 gyerek látta az állat képét, és hangjával, mozdulataival kellett megjelenítenie az állatra leginkább jellemző tulajdonságot. Ezután az állati mozgást mindenki egy rendőrkutya-kiképzőben kipróbálhatta, hisz egy rövid, 4 feladatból álló mozgásos pályán kellett a feladatokat az össze kutyának egymás után elvégeznie.

 

Oda kellet tehát egymásra figyelniük. A gyerek a tapasztalataik bevésését sok esetben tapintás útján érik el, így a foglalkozás második felében zsenília szál, pamacs, és mozgószem segítségével a foglalkozás során megemlített állatok létrehozására volt lehetőségük úgy, hogy közben folyamatos kommunikációra volt szükség az agyagok, és az eszközök használata során.

Télen is találkozunk még, meg tavasszal meg nyáron is 🙂

NOVEMBER

Ha egy hónap véget ér és kezdődik a következő, akkor egy újabb EFOP körútra indul a kis csapatunk. Novemberben is nyakunkba kaptuk a világot és magunk mögött hagytuk a főváros zaját és meglátogattuk a Dél – Balaton fagyos tájait.

 

Novemberben a ritmusérzék-fejlesztésen volt a hangsúly.

 

labdaA koncentráció megteremtésének érdekében labdaadogatással kezdtünk, először körben, hogy meghatározzuk a sorrendet, majd azt tartva minél dinamikusabban járva a térben kellett a labdának újra megtennie az útját.

 

 

Ezután, hogy ráhangolódjunk, egy egyszerű számolós ritmusjáték következett, amiben egytől négyig számoltunk, vándorló hangsúllyal (első körben az egyesen, másodikban a kettesen, harmadikban a hármason, negyedikben a négyesen volt a hangsúly, majd újra visszatért az egyesre). A hangsúlyt egy taps és a szám hangosabb kiejtése jelezte. Ahol lehetett, ott ismét eljátszottuk ezt a játékot, azzal a különbséggel, hogy nem csak a hangsúly vándorolt, hanem a számsor is növekedett minden körben eggyel.

A számsorok után ritmusfésű következett, a csoport két sorban felállt egymással szemben, úgy, hogy „fésűben” el tudjanak haladni egymás mellett (azaz a szemben lévő sor két játékosa közé kell helyezkedni). Az egyik csapat tá-ti-ti-t, a másik ti-ti-tá-t tapsolt, egyszerre, majd jelzésre elindultak egymás felé. Középen, mikor találkozik a két sor, meg kell állniuk és nagyon küzdeni azért, hogy ne vegyék át a mellettük tapsolók, azaz a másik csapat ritmusát. Jelzésre tovább mentek, majd megálltak.

 

A foglalkozás végére került a Hiyasa játék, amiben három szótag, a „hi”, a „ya” és a „sa” kapcsolódott három mozdulathoz. A mozdulatokkal a soron következő játékosoknak kellett a szótagokat kimondani, ehhez nagyfokú figyelemre volt szükség, könnyen bele lehetett zavarodni a játékba.

Az Ünnepek előtt még mindenkihez visszatérünk 🙂

OKTÓBER

Októberben megtettük pályázatunk második körét az Iskolákban, így már hivatalosan is havi szakköré váltunk 🙂

Most már teljes magabiztossággal és örömmel lépünk be a megfelelő termekbe, ahol már ismerős arcok fogadtak bennünket (itt – ott már a körberakott székek vártak).

Az októberi foglalkozás célja a motiváció fenntartása, annak megerősítése, elmélyítése volt. Ennek érdekében a foglalkozást újra bemutatkozással kezdtük, majd főleg csapatmunkára és egyéni ügyességre épülő játékok következtek. Csoportmunkára épülő játékok voltak a „Legyen a talajon „x” kéz, „y” láb” az „Őr és őrzöttek” vagy a „Bogozd ki”. Egyéni ügyességre épülő játék volt a „Lopakodós” játék.

Bemutatkozás: Határozott kézfogás és szemkontaktus!
(…és persze Gábornak egy kis ismétlés 🙂 Számoljuk össze vajon hány névre is kellett emlékeznie? )

 

Micsoda kihívások vártak a csapatokra!
Legyen a földön 2 láb és 10 kéz!
Legyen a földön 5 láb és 2 kéz!
Legyen a földön….

 

Őr és őrzöttek!
Juttassuk ki a sálat közösen, de vigyáz mert ha az őr mozogni lát, vissza kell menned oda ahonnan indultál.

 

Sok izgalmas játék vár még minket novemberben is!

SZEPTEMBER

Szeptemberben elindultak az EFOP pályázatunk havi szakkörei, a Balaton déli partján lévő iskolákban.

Sikeresen eljutottunk mind a 11 intézménybe és az épületek megfelelő termeibe, ahol már vártak minket a gyerekek. Hol egy össze szokott, hol pedig egy éppen most induló osztály és akadtak teljesen vegyes csoportok is.

Az első alkalom izgalommal teli volt, mind a mi, mind pedig a foglalkozáson résztvevő gyerekek számára. A foglalkozás témája az ismerkedős játékok voltok, melynek a célja a közös hang megtalálása és a felengedés ebben az új szituációban.

A játékok célja az egyes csoportok jobb megismerése és a csoportban résztvevők neveinek megtanulása, valamint a további foglalkozásokhoz a hangulat, a kedv és a motiváció megteremtése volt. Ennélfogva tehát névtanuló játékok kerültek a foglalkozás elejére, mint például a „Névlabda” vagy a „Hogy tetszenek a szomszédjaid?” A foglalkozások második felében szereplő játékok célozták a hangulat és a motiváció megteremtését, ezek főleg ügyességre és koncentrációra épülő játékok voltak, mint a „Hello, Béla vagyok”, a „Gyümölcskosár” vagy az „Adok neked egy kutyát”.

 

Tegyük körbe a székeket!
(Hiszen a kör az egyetlen egy olyan alakzat, ahol mindenki láthat mindenkit 🙂 )

Mahalek Gáborra a drámafoglalkozások megtartójára nem kisebb feladat várt, mint hogy a gyerekek nevének megtanulása. Névláncot alkotva próbálta megugrani a lécet. Októberben kiderül, hogyan is sikerült ez.

 

Lazuljunk el! – “Helló, Béla vagyok!”

Helló, Béla vagyok,
Egy gombgyárban dolgozom.
Azt mondta egyszer a főnököm:

„Te, Béla, Te nem dolgozol eleget,
Nyomd ezt a gombot a jobb kezeddel!”

Helló, Béla vagyok…

 

Nagyon sok izgalmas játékot játszottunk és mindenki nagyon kedvesen fogadott minket. Alig várjuk, hogy októberben újra találkozzunk!