A huszonötödik évében járó Mester Dávid zenéjét halljuk a Vígszínház két új darabjában, a Liliomban és a Kozmikus magányban. Hogy miért szereti ezt a műfajt, és miért képes szinte minden estéjét színpadon tölteni? Erről beszélgettünk a fiatal zeneszerzővel.
Könnyebb vagy nehezebb alkalmazott zenét szerezni, mint koncerttermi zenét?
Én éveken keresztül alkalmazott zeneszerzést tanultam az egyetemen, immár öt éve jelen van az életemben ez a műfaj, ezért a magam részéről könnyebbnek ítélem meg ezt a fajta zeneszerzést. Diplomamunkaként operát írtam Örkény Macskajátékából, szeretném, ha ez még színpadra kerülne. Persze szívesen írnék a koncertteremnek, de össze kellene szednem hozzá a bátorságomat. Ha látok egy-két ilyen versenykiírást, akkor megbeszélem magammal, hogy ebből már kifutottam.
Már? Hiszen huszonöt éves vagy! Hogyan kötöttél ki a színháznál?
Voltak próbálkozásaim a filmes műfajjal, de a színház egyre jobban kezdett vonzani. Ebben a közegben sokkal hangsúlyosabbak az emberi kapcsolatok, az alkotók közötti kommunikáció.
Hogyan zajlottak a Liliom munkálatai ifjabb Vidnyánszky Attilával?
Attila egészen hétköznapi módon kért fel ennek a darabnak a zenéjére: egy Hamlet-előadás után beköszöntem hozzá, és miközben átöltözött, egyszerűen megkérdezte: „Figyelj, nem akarod megírni a Liliom zenéjét?” Mondtam, hogy persze. Baráti viszony van köztünk, ami sokszor meg is nehezíti a közös munkát. Nehéz pontosan elválasztani, hogy mikor vagyunk barátok és mikor kollégák.
Erőskezű rendező ifjabb Vidnyánszky?
Iszonyatosan inspirálja, hogy egy zene milyen hangulatot rak a színpadra. Már nyáron mutatott nekem zenéket, hogy mit képzel el egy-egy jelenetben. Abban én hallottam valamit, így jött létre az előadás zenei világa. Ez persze vissza is hat: Attilát is befolyásolja, hogy milyen hangulatot tesz a színpadra a zene.
Te is megjelensz a színpadon az előadásban. Szeretsz „látható” lenni?
Végül is klasszikus zenész vagyok, megszoktam már a színpadot. Most különösen volt alkalmam, mert januárban például 26 előadáson léptem fel.
Mennyi improvizációs teret adsz a zenészeknek?
A Liliom esetében semmit. Úgy látszik, túlságosan szeretem irányítani a dolgokat. (nevet) A sok előadás alatt úgyis beállna valami, akkor már miért ne írjam meg pontosan, hogy mi.
Zongorázni tanulsz a Zeneakadémián. Mégsem terved, hogy zongoraművész legyél?
Soha! Zongoraművésznek lenni magányos szakma, szállodáról szállodára költözöl, hogy ismeretlen városokban lépj fel. Én szeretem olyan emberekkel körülvenni magam, akiket szeretek, és akikre számíthatok. Másrészt nincs belém kódolva a napi sok-sok óra gyakorlás, ami ehhez kéne. Lehet, hogy egy színházi dalt jól lekísérni nekem könnyebben megy, mint egy nálam virtuózabb zongoristának. Egyébként inkább vonz a tanítás, jelenleg Vecsei H. Miklós Sztalker-sulijában is tanítok.
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 