Zenei vezető, Korrepetitor, Zenész, Zenei kísérő, Zeneszerző, Zenei munkatárs
“Sosem az érdekel, amit éppen csinálnom kellene”
Mester Dávid alkotóként 2016-ban találkozott először a Vígszínházzal, azóta több előadást hangszerelt és jó néhányat jegyez zeneszerzőként is. A fiatal művésszel pályája indulásáról, a különböző munkamódszerekről és a zene színházi szerepéről beszélgettünk.
Mikor kezdtél el zongorázni?
A szüleimnek nagyon fontos volt, hogy a családban mindenki tanuljon zongorázni, ezért evidenciából beírattak a zeneiskolába. Nyolcéves voltam ekkor, gyűlöltem az egészet. Egyszer meg is kíséreltem a kiiratkozást, hamisítottam magamnak egy kérvényt, aztán amikor átadtam az akkori zongoratanáromnak, azonnal bedobta a kukába, mondván, hogy aki ide beteszi a lábát, az így vagy úgy, de megtanul zongorázni. Nem volt apelláta.
Mikor fordult át ez a gyűlölet szenvedéllyé?
Már ötödikes voltam, amikor egy házi zongoraverseny után felajánlották, hogy átmehetek az iskola B tagozatába, ahol több órája volt a tanulóknak. Innentől kezdve ment minden magától, elkezdem érteni a zenét, és élvezni azt, hogy játszom. Az a zongoratanárnő, aki átvett, azt mondta, egyértelmű, hogy zenei pályára kell mennem, így 2006-tól már teljesen átszellemülten és tudatosan készültem arra, hogy felvételizni fogok a konzervatóriumba.
Később, amikor a Zeneakadémiára jelentkeztél, volt más gondolatod pályaválasztás terén? Megjelöltél más egyetemet?
Nem, még másik zeneművészeti egyetemet sem. Persze mindig ott lebeg, hogy nem sikerül a dolog, és viszonylag későn is találtam ki, hogy zenész leszek, ezért nem érettségi után felvételiztem, mert az a négy év, amit a konzervatóriumban töltöttem, nem bizonyult elégnek, ott maradtam ötödévre. Viszont ezután – lehet, hogy nagyképű kijelentésnek hat, de tényleg így volt – szinte biztos voltam benne, hogy felvesznek, hiszen ilyenkor az ember azért már konzultál az egyetemi tanárokkal, kap visszajelzést. És hát, fel is vettek, zongorára is, de ugye, nem kezdtem el.
Mi történt?
Nem hivatalosan elkezdtem zeneszerzésre járogatni a konziban, írogattam a rettenetes darabjaimat, és kerestem azokat az embereket, akik majd előadják. A felvételinél úgy is jelöltem meg a szakokat, hogy elsőként a zongorát, másodikként pedig az alkalmazott zeneszerzést. Ez utóbbit azért is választottam, mert előttem erre járt Kovács Adrián is, és tőle sok izgalmas dolgot hallottam a szakról. Még előttem van tisztán az a kép, amikor odamentem édesanyámhoz, hogy szeretném megcserélni a sorrendet. Nagyon sokat beszéltünk arról, hogy biztos vagyok-e benne, és végül módosítottuk. Így 2014-ben mind a kettőre felvettek, és végül az alkalmazott zeneszerzést kezdtem el. Szerencsére a tanárok tudták, hogy zongorára is mehettem volna, ezért nem engedték el a kezemet ilyen téren sem.
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 