2017 – Workshop Szász Jánossal!

2017-es Felhívás az Összpróba Felnőtt Táborba:

A léderer-ügy és A nagy füzet rendezője, a Woyzeck és Witman fiúk forgatókönyírója és rendezője Boston, Washington, Oslo és Budapest nagy színházai után júliusban az Összpróba Felnőtt Táborának résztvevőivel dolgozik majd. Jelentkezz, és gazdagodj izgalmas élményekkel! Vegyél részt július egyik legizgalmasabb színházi workshopján!

A felnőtt tábor kurzusvezetője Szász János Balázs Béla-díjas magyar színházi és filmrendező, dramaturg, forgatókönyvíró, a Színház- és Filmművészet Egyetem tanára, érdemes és kiváló művész.

Befutottak a jelentkezések és lassan elindul a workshop!

A jelentkezők már a táborba érkezés előtt megtudták milyen témával fognak foglalkozni, sőt még előzetes feladatot is kaptak a kurzusvezetőtől.

29695272_1811483582237623_1376880083175735296_o

 

“Olvassátok el a művet és válasszatok ki belőle egy jelenetet, részletet vagy monológot, ami tetszik nektek, ami bemutat titeket, ami közel áll hozzátok, ismerkedjetek az anyaggal, készüljetek fel belőle úgy mintha egy castingra mennétek.

 

Így érkezett meg kis csapatunk 2017. július 21-én Balatonboglárra, a Tábor megnyitó és a rövid ismerkedés után, már kezdetét is vette a munka.

De hogy milyen is volt  az a 6 nap? Kik tudnák jobban átadni nekünk az élményt, mint a résztvevők 🙂

„Két gyerek mellett vettem részt a táborban. Számítottam rá, hogy nem tudok teljes időt ott tölteni, sőt arra is, hogy lesz, hogy ott sem leszek. 20294579_1845361998812775_2885630414455804935_nNagyon intenzív hét volt! Remek csapat jött össze, akikkel együtt akartunk lenni, szerintem mind. Alkalmazkodtunk egymáshoz, és tettünk egymásért. Velem mindenki nagyon toleráns volt, hogy ide-oda szaladtam. Nekem, aki már régen volt színházi élményben része, és még távolabb volt egy ilyen élménytől, együttléttől, sokat jelentett, ez az egy hét! Eltelt három hónap, de még mindig olyan élményt jelent, amit elmesélek, hogy ha megkérdezik-, hogy vagy, mit csinálsz,- mi van veled? ” – Szűcs Mónika

„A tábor, életem egyik legjobb pár napja volt. Sokat tanultam és fejlődtem. Kizökkentett a hétköznapi kerékvágásból, és habár igen intenzív volt ez a pár nap, mégis sokkal pihentetőbb volt számomra. Hatalmas élmény volt részt venni ebben a táborban.” – Babus Dóra

„Egy családi tragédia után mentem a táborba, hogy felépüljek, feltöltődjek és fejlődjek. Úgy voltam vele, hogy ha ezekből akár egy dolog is sikerül, akkor már megérte. Legnagyobb meglepetésemre a tábor mindent megadott nekem amit vártam, sőt, még annál is többet.  20245413_1845361995479442_5673183784137601947_nSzász János kurzusa nehéz és elgondolkodtató volt számomra. Egyszerűen olyan zsenialitással, elszántsággal és szenvedéllyel végezte a munkáját, hogy valóban néha tátva maradt a szám. Gondosan ügyelt arra, hogy a workshopot mindenki élvezze, és hogy mindenki tanuljon valami újat.Személy szerint olyan pillanatokat élhettem meg neki köszönhetően amire életem végéig őszinte csodálattal és boldogan emlékezhetek vissza. A többi táborozót is muszáj megemlítenem. Mindannyian különbözőek voltunk, eltérő gondolkodásmóddal. A felnőtt táborban én voltam a legfiatalabb, de egy pillanatig sem ért hátrány a korom miatt, sem pedig azért, mert nem tanulom a színjátszást egyetemi szinten. Minden este próba után lementünk a Balaton partjára, és hajnalig beszélgettünk, poénkodtunk. Nagyon jó barátokra találtam, a mai napig tartjuk a kapcsolatot.” – Radvánszki Ronett

“Családias légkörbe burkolt alkotni vágyás, egy nagy adag inspirációs flash-el megfűszerezve. Köszönöm János!” – Előd Álmos

_DSC0126

“Az ember csak álmodik a Szász Jánossal történő találkozásról és az együtt alkotásról. Rengeteget tanulhattam tőle, és még több napon át hallgattam volna instrukcióit, tapasztalatait. Az idei tábort is ő fogja vezetni, mindenképp készülök hozzá ismét visszajönni!” – Mikita Dorka Júlia

 

Intenzív munka, megannyi élmény, barátságkötések után, mint egy pillanat már el is érkeztünk a tábor végéhez, a bemutató előadáshoz.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Woyzeck bolyongása a kultúrházban

Nem is tudom honnan veszem a bátorságot, hogy szóba hozok egy kitalálhatatlanul egyéni estet. Szerdán volt az Összpróba alapítvány heti kurzusának zárója. Tizennégy fiatal felnőtt eljött Boglárra, Szász János kurzusára – ahogyan többen mondták a bemutatkozáskor – megismerni/kipróbálni önmagukat, levetkőzni valamennyi gátlást. Valami végtelen nyugalmat tartalmazó anyaggal öntözhették fel a nagytermet, amiben a Tanár úr elővezette a következő egy órát. Nem előadást fogunk látni – főleg rokonok, barátok nézők – hanem szövegeket hallunk, jelenetek jönnek, sokszor nem is lehet/kell érteni. Többször fog változni a tér… mindezeket valamilyen földönkívüli nyugalommal … Woyzeck, Kapitány, Marie, Tamburmajor s Georg Büchner többi alakjai, sokszor a végletekig feszített helyzetekben.

Az előadás – mert az volt! – beszippantott egy pillanat alatt, mint feketelyuk. Bejártuk az egész termet, színpadtól nézőtéren át a karzatig, mint a kivégzésre kíváncsi nép. – Lányom, most mi lesz veled? Nincs férjed, csak gyereked. Mi lenne? Elvagyok, egész nap dalolok … gyereksírás … Járkálj egy kicsit. A melle akár a bikáé. A szakálla, mint oroszlánnak. Nincs még egy ilyen férfi!… Hát még vasárnap, amikor fölteszem a tollforgót, fehér kesztyűt húzok, a mindenségit! Még a herceg is mondja mindig, barátom, ez aztán a legény!… Többször elmondott mondatok. … Woyzeck, magának nincs morálja! – borotválás közben a Kapitány, minden mozdulatot lihegve, a végsőkig kiélvezve – Elfoglaltság kell! Micsoda időpazarlás, a világ egyetlen nap alatt körbeforog. Mire jó ez? … Gyereke van, de az egyház áldása nélkül.

Megborzongatott egy-egy jelenet – Marie-Tamburmajor, Kapitány-Woyzeck, a bordélyban, Marie fülbevalói … én még nem találtam egyszerre két fülbevalót … S az utolsó jelenet, amiben a közönség felterelődött a karzatra. Vaksötét csend hosszan. Jönnek, megriadt Marie, s karját szorítva tereli Woyzeck. Fehér lámpa fénye követi őket. Fönn beesnek a tömeg közé. Élsz még? Nem tudsz meghalni! – dulakodás, hörgés. Piros fény, elernyedés. Kivert a víz. Elképesztő élmény! Csak egyszer, csak akkor és ott! S, mint forró kövezetre vízzel festett kép – örökre elillan, talán elmesélhetetlenül. Lehet, hogy magamra haragítok többeket, de – ha följutunk is a mennyországba, biztos nekünk kell segíteni mennydörögni – Balatonbogláron a Csiky Gergely színház egykori kápolna-színpadi előadásai óta nem éltem át hasonlót!

k.j.
Forrás: 8630.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s