„A nevem Sipos Barnabás, de mindenki csak Bélaként ismer. Nagykanizsán születtem és nőttem fel, büszke zalai vagyok. Durva, de még csak / már 15 éves leszek. Jelenleg Budapesten próbálkozok, egy kollégiumi csóró vagyok. Imádom Lady Gagát, mert Magyarországon nagyjából senki más, szóval ettől eléggé hipsternek érzem magam. Eközben óriási jazz és klasszik-rock fan is vagyok, ez mutatja mennyire megérthetetlen és bonyolult vagyok. Ha a barátaim jellemeznének: „hú b*szki, az a csávó egy nagy hülye.” Ja és szeretek tanulni (látom a leesett állkapcsokat) és mindenhol táncolok és énekelek, még a buszmegállóban is. 2-szer voltam táborban és nagy részemmé vált. Irányt mutatott és adott. Idáig eljuttatott.”
2016-ban voltál először Összpróbás. Emlékszel még mi volt az, ami miatt jelentkeztél?
Barnabás: Azon a tavaszon a kórussal mentünk a Helikonra és kaptunk egy ilyen ajándékszatyrot telis-tele reklám cuccokkal. Ebben találtam egy ilyen narancssárga-fekete nagyon fancyn kinéző szórólapot nagybetűkkel hirdetve: IFJÚSÁGI ÉS FELNŐTT NYÁRI ÖSSZMŰVÉSZETI ALKOTÓTÁBOROK. Akkor voltam 13 éves, Kanizsán éltem és eléggé identitászavaros voltam. Ötletem nem volt, hogy ki az, aki írja ezeket a sorokat. Aztán jött ez a nagyon kellemes, reményteli, sárgásszínű levegő a mellkasomba és hát (dobpergés); elmentem. Ennyi.
Az első táborod után még egy nyarat eltöltöttél nálunk. Mi hozott vissza hozzánk?
Barnabás: Igazából minden. A barátaim, a hangulat, a Balaton, a játékok, a reggeli izzadásfoltok a művház padlóján, az az arab fagyi a strandról, az, hogy Béla vagyok, az, hogy ott van Béla, a jammelések, Tamás bácsi gyönyörű orra, a stúdióban töltött katartikus pillanatok, amikor kijött a hang, az esti kissurranások, szóval ja. Minden.
Kikkel dolgoztál az évek alatt?
Barnabás: Nagyon sok mindenkivel dolgoztam együtt. Ha éppen nem óra volt, akkor a többiekkel sziporkáztunk. Mindkét évben a Zene műhelyben voltam együtt Tamás bácsival, akivel nagyon szeretek dolgozni, mert nagyon türelmes és képes figyelembe venni a személyes kívánságokat, valamint megtanította, hogy Bach az egyetlen zeneszerző, akinek le lehet játszani a nevét. A második táborban az volt a különbség, hogy ott a Tánc részlegen is voltam, mert nem szerettem volna egyedül hagyni a barátomat, Esztit. Olga, Balázs és Mirna nagyon jó társaság, felváltott műszakban nyomtuk és nyomták, 2-3 nyelven, kint az amphiteátrumban, a 12 órai tűző napsütésben. Nem hittem volna, hogy ennyi közöm van a tánchoz, de nagyon jól éreztem magam a végeredményben.
Mi a legmeghatározóbb, legkedvesebb élményed a táborokban töltött idődből?
Barnabás: Nehéz választani. A legjobb lesz az első élmény. Megérkeztem, nagyon szarul éreztem magam, egyedül voltam; basszus, ők milyen nagyok, meg tehetségesek! De aztán elindultak a bemutatkozó játékok. A „Béla-mondókával” kezdtük, ebben a játékban (szerintem a való életben is) mindenki Béla. Ezután következtek a neves játékok. Idejött ez a szőke hajú, rohadt vagány csajszi, akivel nagyon szimpatizáltunk és összesúgtunk; mi maradjunk Bélák! Azután már csak ezen a néven futottunk.
Hogyan telnek most a mindennapjai?
Barnabás: Sok minden megváltozott. Az Összpróba volt a folyamat kezdőpontja. Felköltöztem Pestre, járok mindenféle körökbe, túlélem a várost, tanulok, lázadok, kreálok, változok, zenélek, szeretek, utálok. Nagyon érdekel a színház és a zene, de még 16 tantárgy mellett nagyon nehéz erre összpontosítani. Már várom a nagy kitörést, addig pedig a háttérben fejlődöm és erősödöm.
Üzensz valamit az Összpróbának a szülinapja alkalmából?
Barnabás: Azt üzenem, hogy még sokmilliószor több embernek tudjanak annyi örömet okozni, mint nekem. Nekünk. Meg persze hát Boldog Szülinapot! Nagyon hálás vagyok az élményekért! xoxo Béla
Nagyon szépen köszönjük Béla, hogy időt szakítottál egy kis nosztalgiázásra velünk. További zenében és vidámságban gazdag mindennapokat kívánunk neked!
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 