2012. január 20-án mutatják be Gorkij“Kispolgárok” című első darabját a Katona József Színházban. Az előadást Zsámbéki Gábor rendezte, a főbb szerepekben Bezerédi Zoltán, Szirtes Ági, Fullajtár Andrea, Kocsis Gergely, Máté Gábor, Ötvös András, Bán János és Pálmai Anna látható.
További előadások: 2012. január 19., 21., 26., február 1., 11., 15. és 23.
Makszim Gorkij első darabja, amelyet 1902-ben mutatott be a moszkvai Művész Színház, még magán viseli a jó barát és kolléga, Csehov művészetének egyes jegyeit, de már megjelenik önálló, markáns és provokatív hangja.
A darabban hiába élnek a Besszemjonov-házban családtagok, lakók egy fedél alatt, mind idegenek egymás számára. Vaszilij Besszemjonov végigdolgozta életét, családot alapított, biztonságos otthont teremtett övéinek, taníttatta gyerekeit, mindezért állandó tisztelet várna el, de nem kapja meg és egyre kevésbé érti a világot. Családtagjai pedig úgy érzik, hogy folytonos számonkéréseivel megnyomorítja őket.
Zsámbéki Gábor elmondta: a többszólamúság, a különböző igazságok egymás mellett létezésének a kérdése fogta meg leginkább Gorkij művében. “Azt gondoltam: ez nagyszerű lehetőség arra, hogy egy pompásan felépített, rendkívül gazdagon megrajzolt figurákkal teli darabban a konfliktusokat ne bárdolatlanul és eleve eldöntött ítéletekkel állítsuk színpadra, hanem egyfajta kiegyenlítettség jegyében” – fogalmazott.
Bizonyos típusokkal és azok társadalmi működésével szemben a darab születése óta már vannak mindenféle tapasztalataink – mondta Nyíl (Ötvös András) figurájára utalva és arra a kérdésre válaszolva, hogy kik tudnak egy közösség szempontjából energiát adó, hasznos emberek lenni és kik egyáltalán nem. Régen Nyíl egyértelműen pozitív figuraként jelenhetett meg, a mostani rendezés már az eljövendő veszélyességet is szeretné benne megláttatni – tette hozzá.
A rendező kitért arra, hogy a darab szereplői közül mindenki mond valami olyat, amelyről úgy érezzük, igaza van. Általában az egymásról, egymás ellen mondott véleményekkel érthetünk egyet, miközben azt gondoljuk, hogy aki mást tisztán ítél meg, mégsem képes arra, hogy a saját problémáját megoldja.
A próbák során egyre inkább azt éreztük, hogy minden pillanatnak, mondatnak, akciónak van valahol egy ellentettje – mondta, hozzátéve, hogy ezeknek a megtalálása, kiépítése volt az igazi feladat.
Forrás: MTI
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 