Pár éve, egy interjúban azt mondtad: lehet, hogy nem jó rendező lennél, mert ráaggatnád magad a színészekre… Most az Összpróba táborban, ha nem is profikat, de rendezni fogsz… Mi lesz a ráaggatással, hogyan fogod kezelni?
Hámori Gabi: Elsősorban azt tervezem, hogy jól fogjuk magunkat érezni, a színházi munka legalapvetőbb folyamatán keresztül. Sokszor fogjuk a szöveget olvasni, elemezni és aztán improvizálni. Szeretném, ha a gyerekek dolgoznának a szöveggel és azt is, ha egymásból építkeznének, a saját szavaikkal, annak mentén, amit kiad számukra a szöveg. Azt hiszem, ez mind sok is egy hétre, nem fogok olyan dolgokat javasolni, ahogy én csinálnám és nem fogom őket „rendezni”, azt ugyanis nem tudok.
Szintén a fent nevezett interjúban említetted, hogy tanítani azt nagyon szeretnél. Ezek szerint most egy nagy álmod teljesült. Milyen tanár leszel? Előre meg van a forgatókönyved és ehhez fogsz ragaszkodni, vagy inkább csak a kereteket alakítottad ki magadban, hogy a többit az addig ismeretlen szereplőkre szabhasd?
Hámori Gabi: A darab, amit próbálni fogunk és be is mutatunk: Molnár Ferenc Liliomja. Mi negyedéves végzősök voltunk, amikor megcsináltuk. Ez volt jelenleg a legideálisabb választás számomra. Azt szeretném, ha olyan történeten dolgoznának, ami könnyen megragadja őket. Szerelemről és a halálról szól: ha úgy tetszik slágerdarab, és egymástól nagyon eltérő karakterek vannak benne. Varázslatos és tiszta szöveg, amihez engem rengeteg személyes élmény és tapasztalat fűz. Szeretném látni , hogyan fedezi fel önmaga számára ez a 16 fiatal, akikről semmit sem tudok csak azt hogy a zöme lány. Többek közt ebből is adódik, hogy nem előadást készítünk, hanem keresztmetszetet, amiben a szereplők folyamatosan cserélődnek. Akinek nincs dolga, zenélhet, vagy énekelhet majd az átkötésekkor, de mindenkire szükség lesz.
Egyáltalán, milyen érzés az, hogy azt sem tudod kikkel fogsz dolgozni?
Hámori Gabi: Ilyen a táborozós hangulat: odamész, azt sem tudod kik közé, az utolsó napon pedig százévesnek tűnő barátságok vesznek az örök emlékezetbe. Ironizálok, persze mert ez egyszerre zavarba ejtő és természetes.
Többször jártál már nézőként a Kultkikötőben vendégként, de még nem játszottál a deszkákon, melyik darabot tudod itt elképzelni leginkább, amiben már játszottál?
Hámori Gabi: Most hirtelen Dosztojevszkij Fehér éjszakák jutott eszembe. Ezt a kétszereplős darabot Gálffi László rendezte és a Tháliában játszottuk.
Készítette: Szabó Ágnes
ÖSSZPRÓBA ALAPÍTVÁNY 