Felerősödtek bennem, hogy melyek az igazi értékek” – válaszolta az Összpróba Alapítványnak adott interjúban Pelsőczy Réka Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, a budapesti Katona József Színház társulatának tagja. A művésznővel – aki a tavalyi év után idén is kurzusvezetőként vesz majd részt az Összpróba Táborokban – az elmúlt egy év változásairól, jövőbeni terveiről beszélgettünk, de szóba került egy szintén fontos téma, a környezettudatosság is.

Társadalmilag érezhető a feszültség és a bizonytalanság, hiszen már egy éve nem az eddig megszokott életünket éljük. Te, hogy éled meg ezt az időszakot? Megtaláltad az „örömöt az ürömben”?

PR: Az emberiség elképesztő mértékben képes alkalmazkodni a körülményekhez, amiből az is következik, hogy aki nem tud vagy nem hajlandó változni, az nehezebben boldogul.  


Ami az „örömöt az ürümben” részét illeti… Érdekes kérdés. Ez az egész vírushelyzet az én életemben olyan szempontból jókor érkezett, hogy pont egy szakasz végére értem. A leállás teljesen párhuzamban volt azzal, ahol tartottam önmagammal, a munkámmal kapcsolatban.  Nekem akkor pont az volt a vágyam, hogy picit le tudjak lassulni, rá tudjak nézni az életemre kívülről, és át tudjam gondolni merre tovább.

Átértékelődött benned valami?

PR: Inkább úgy fogalmaznék, hogy felerősödtek bennem a korábbi érzések azzal kapcsolatban, hogy melyek az igazi értékek, mi az, ami valóban fontos számomra. Érdekes volt megfigyelni, hogy ebben a helyzetben ki hogyan reagál. Vannak, akik megállás nélkül az interneten lógnak, pörögnek, meg akarják mutatni magukat – áramlik ez a forrongó energia. Bennem inkább az elvonulás érzése erősödött fel. Szeretnék befelé figyelni, az eseményektől függetlenül megtalálni és megőrizni a harmóniát az életemben.

Az elmúlt időszak hatalmas sebet ejtett az előadó-művészeti ágazaton is, rengetegen kerültek nagyon nehéz és kiszolgáltatott helyzetbe Színészként, rendezőként mit gondolsz, hogyan fogja befolyásolni a jelenlegi helyzet a jövőt?

PR: Nagyon erősen befolyásolja. Én azt érzem, és ebben a körülöttem lévők is egyetértenek, hogy még három évig nem fog visszaállni a régi rendszerbe a színház és az előadó-művészet. Az eddig is érezhető tendenciák most felerősödtek. Arra számítok, hogy azok fognak fennmaradni, akik tele vannak energiával, alkotó vággyal, tetterővel és az anyagi, valamint politikai természetű nehézségek ellenére kitartanak. Az, ami külföldön van, hogy egy színész nemcsak abból él, hogy játszik, hanem van más fogalakozása is, ez is egyre elterjedtebb dolog lesz innentől kezdve.

Hogyan befolyásolják ezek a megváltozó körülmények a fiatalok jövőjét, és azokat, akik erre a pályára szeretnének lépni?

PR: A fiatalok még reménykednek és bíznak benne, hogy majd ezután „fog történni velük az élet”. Azt látom, hogy most még jellemzően feladattól feladatig látnak és gondolkodnak. Arra számítok, hogy csak 1-2 év múlva fogják érzékelni, hogy ez az elfoglaltság nem biztos, hogy elég a megélhetéshez, muszáj több lábon állni. Van olyan tanítványom is, aki a Covid és a FreeSZFE mozgalom hatására elbizonytalanodott abban, hogy a színészettel tud-e elég hatást gyakorolni a társadalomra, amiben él.

Mi az, amit a közeljövőben szeretnél megvalósítani? Milyen projekteket tűztél ki célul?

PR: Sok tervem van. Dramaturg barátaimmal, Solt Róberttel és Perczel Enikővel egy sorozatterven dolgozunk. Az Orlai Produkcióban rendezek egy darabot „Budapest, Budapest” címmel, amit július végén fogunk bemutatni. Ez egy Budapestről szóló zenés városnézés, ami a vírus előtti várost mutatja be, tele humorral, tánccal, Budapestről szóló zenékkel. A darabban Mészáros Máté, Járó Zsuzsa, Nagy Dániel Viktor, tanítványom Gombó Viola, Péter Kata és Börcsök Olivér negyedéves színművész hallgató játszik, a zenei vezető pedig Puskás Péter. A szövegkönyvön a színészekkel, és Zöldi Gergely dramaturggal dolgozom.

Leni Riefenstahlról is csinálok egy egyszemélyes előadást, amiben Szalontay Tünde játszik, és ha minden igaz a Gyarmati Dezső Uszoda lesz az előadás helyszíne: a medence és a körülötte lévő lelátó szolgál majd díszletként. Ezen a monodrámán évek óta dolgozunk. A szövegkönyvet Solt Róbert készítette. Gáspár Annával a Manna Produkciótól és a „Hosszúlépés. Járunk?” csapatával együttműködve csináljuk az előadást, amit idén kezdtünk el próbálni és április elején fogjuk befejezni.

Emellett tanulok angolul, és a színházi nevelésről olvasok könyveket. Minden héten beosztom az időmet, hogy naponta fél órát vagy egy órát olvassak, mert nyárig pár könyvet szeretnék befejezni. Emellett még tervezek egy színdarab adaptációt Takács Katinak Simone de Beauvoir – A megtört asszony című regényéből. És készülök egy Gellérthegyi sétavezetésre is a Hosszúlépés Járunk felkérésére.

A jelenlegi helyzettől és a te személyeddel is szorosan összefügg a környezettudatosság témája. Bizonyára nem véletlen, hogy te lettél a Zöld Színház Projekthez csatlakozó Katona József Színház zöld nagykövete. Ebben a minőségedben milyen személetet képviselsz, milyen értékek mentén állsz ki e mellett nagyon fontos ügy mellett?

PR: Az egyéni hozzáállás fontosságában hiszek. Minden egyes alkalom, amikor nem veszünk műanyagba csomagolt élelmiszert, turkálóban vásárolunk, vagy magunkkal visszük a saját kávéspoharunkat, az igenis számít. Minden ilyen alkalom egy szeméttel kevesebbet jelent. Izgalmas út, ha valaki ebbe belevág és elkezd erre odafigyelni. Amikor én pár éve elindultam ezen az úton, az kicsit ahhoz hasonlított, mint amikor megtanultam valami újat az életemben. Mostanra felfedeztem csomagolásmentes üzleteket, elkezdtem piacra járni – úgy is gondolok erre, mint egy kalandra, ahol újabb és újabb lehetőségeket fedezhetek fel.

Nekem sokat hozzátesz az önbecsülésemhez az, hogy tehetek valamit és számítanak a döntéseim. Ha egy kritikus tömeget elér ez a fajta tudatosság, és egyre többen kezdünk el így gondolkodni, akkor a gazdaság ezekre a változó igényekre reagálni fog. Jobban megéri így gondolkodni, mert azt érzem, hogy az egész világban felerősödött a személyes felelősség jelentősége, egyre jellemzőbb, hogy kisebb közösségek összekapcsolódnak és hatnak egymásra. Minden mindennel összefügg, és a döntéseinkkel hozzáteszünk az egészhez. Ezeken a látszólag kis döntéseken most nagyon sok múlik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s