Tél az Óvodákban

December

Olyan mozgásos feladatokat terveztem, amelyekben csak a közös munka hozza meg az igazi sikert, az egymásra való odafigyelés lehet célravezető.

Ahhoz, hogy igazán egymásra tudjanak figyelni, csendjátékkal kezdtem a foglalkozást. Be csukhatták a szemüket, és fél percig kinyitottuk az ajtót. A körülöttünk lévő zajok, zörejek megfigyelése volt a cél. Ezt mindenki szavakkal le is írhatta.

Ezután a tapintásra hagyatkoztunk. Felállt a csoport, és mindenki ugyanúgy becsukhatta a szemét, de közben kinyújtva a bal kezét (ezáltal az irányokat is gyakoroltuk) keresni kellett egy szabad kezet a közelében. Így kialakultak párok. Ezután a még szabad kezükkel kellett másik szabad kezet keresni. Először inkább szabályos körbe álltak a gyerekek, nem alakult ki gubanc. Az ismétlésnél már bátorítottam őket, hogy nem kell a szép körre figyelni, hanem csak a szabad kezet kell megtalálni. Ez azt hozta, hogy kialakultak emberi csomók, melyeket közös megbeszéléssel sikerült a gyerekeket átbújtatva kisimítani.

Mivel a gyerekek a mozgás során tapasztalnak meg a világból sok mindent, így a Rókaveszély-játék következett. Én voltam a róka, aki háttal állt a sétáló, ugráló nyulaknak. Mikor megfordulva elkiáltottam magam: „Rókaveszély” – minden nyuszinak azonnal mozdulatlanná kellett válnia, vagy elfogta a róka. Ez a figyelem-játék segíti a gyerekek gyors reagálását bármilyen szituációban. A győztes jutalma egy hatalmas ölelés volt.

Ezután leterítettem egy nagy fehér lepedőt – ez volt a jégtábla. A gyerekek körülötte voltak a sétáló pingvinek. De sajnos hirtelen megjelent a jegesmedve, aki felfalta volna azokat, akik nem jutnak fel a jégtáblára. Így azonnal fel kellett lépniük. Kezdetben egymást lökdösték, de mikor felhívtam a figyelmüket, hogy ha összekapaszkodnak, akkor mindenki megmenekül – onnantól már bárhogy csökkent a „jégtábla” mérete, mindenki kapaszkodva feljutott. Így szinte az egész csoport végig részt tudott venni a játékban!!!

A közös munkában jól elfáradtak a gyerekek, és mivel lassan karácsony, kis elvarázsoló zenével kedveskedtem a gyerekeknek egy Koshi hangszerrel.

Január

Az óvodás korú gyerekek nagycsoportra érnek meg, hogy igazán oda tudjanak társukra figyelni, közösen tudjanak játszani. Ezt fejlesztve választottam olyan játékokat, melyek az ő életkori szintjükön jól értelmezhető, megvalósítható, és a csoportos tevékenységet előremozdító lehet. Fontos ez azért is, mert a mai gyerekek az elektronikus eszközök által gerjesztett gyors sikerek, és az önálló tevékenységek következtében sajnos kevéssé tudnak alkalmazkodni, türelmetlenebbek.

Körbe ültünk a szőnyegen, és egymás után lehetett tapsolni. A tapsolós játékban az egy taps a továbbhaladást, a két taps a visszafordulást jelzi. Nagyon jó figyelemjáték is.

Ezután a kört megtartva felálltunk. Labda-továbbadás volt a feladat. Amíg furulyáztam, addig a szomszédnak kellett úgy gyorsan, de nem dobálva továbbadni, hogy ne essen le a labda. Akinél ott maradt, az kiesett. A siker megélésében, kudarc elfogadásában is segít a játék.

Kendőből 2 folyót alakítottunk ki, amin csak kövek lerakásával lehet egyik partról a másikra eljutni. A kövek megszerzése – állatokkal kapcsolatos találós kérdésekre kellet jól válaszolni – közben erdei, vadállatok jellemzőit is ismételgettük. Az 5-5 választ mindkét csapat könnyedén teljesítette.

Mivel a gyerekek életkori sajátossága a mozgás, így a foglalkozást a már ismert és nagyon kedvelt Rókaveszély játék zárta – Én voltam a róka, a gyerekek a nyuszik. Szabadon sétáltak, de mikor hallották a ˇ”Rókaveszély” kiáltást, mozdulatlanná kellett válniuk, vagy kiestek. A győztest meg is ölelgettük.