Összpróba Táborozónk Kovács Martin a 2008 – 2011-ig!

„1993. július 30-án születtem Budapesten. Százhalombattára születtem, később a családommal Tárnokra költöztünk, ahol életem nagy részét töltöttem. Jelenleg Fonyódon, Kaposváron és Kecskeméten élek párhuzamosan. 2008 és 2012 között a barcsi Dráva Völgye Középiskola dráma tagozatára jártam. 2013-tól 2016-ig a budapesti Nemes Nagy Ágnes színészképző tanulója voltam. Jelenleg a Kaposvári Egyetem színművész szakának másodéves hallgatója vagyok, Cseke Péter osztályában.”

2008-ban voltál először „összpróbás”. Emlékszel még hogyan akadtál rá a táborunkra? Mi volt az, ami miatt jelentkeztél?
K. Martin: 2008-ban, mikor középiskolát kellett választanom, az ország több pontjára jelentkeztem, de csak egy kikötésem volt: dráma tagozatos suli legyen. Így keveredtem Barcsra a Dráva Völgye Középiskolába, ahol Nagy Viktor felvételiztetett. Rögtön meggyőzött arról, hogy nekem oda kell járnom. Nem bántam meg, hisz ezután Viktortól tanulhattam a színészmesterséget. Ő ajánlotta, hogy van Balatonföldváron egy meseszép park, közepén egy apró színház, ahol nyaranta fiatalok táboroznak, hogy megismerkedjenek a színház, a film és a tánc rejtelmeivel. Persze, azonnal részese akartam lenni. Az első Összpróba Táborban, Léner Andrással és Lázár Balázzsal dolgozhattunk együtt Shakespeare Szentivánéji álom című darabján. Felejthetetlen élmény volt.

Az első táborod után még három nyarat töltöttél el nálunk. Mi hozott vissza hozzánk?
K. Martin: Az első táborom olyan volt, mintha Balatonföldvár egy kis sziget volna, ami a művészetnek ad otthont, a városban mindenhol próbáló, táncoló, éneklő fiatalokat láttam, akikkel később összebarátkoztam. Emlékszem, a középsuliban már szeptemberben arról álmodoztunk, hogy nyáron újra mehetünk Földvárra. 2009 nyarán az Összpróba Tábor után pár barátommal maradtunk önkéntesként a Kultkikötőben, így az egész nyarunkat színház közelben tölthettük. 2008-tól egészen 2016-ig minden nyaram a Kultkikötőben töltöttem, hol táborozóként, hol önkéntesként. Haverok, Balaton, Színház. Kell ennél több? Szerelem volt ez a javából.

Emlékszel még kikkel dolgoztál együtt? Miket csináltatok? Milyen élményekkel gazdagodtál?
K. Martin: 2009 nyarán Gyevi-Bíró Eszterrel és Vidovszky Györggyel dolgoztunk szintén a Szentivánéji álommal. Meghatározó volt ez a tábor számomra. Rengeteg készségfejlesztő játékon vehettem részt, valamint volt szerencsém együtt dolgozni az egyik dráma tanárommal is, ami nagyon felszabadító érzés volt. Emlékszem, 2010-ben olyan sokan jelentkeztek a táborba, hogy két turnust kellett indítani párhuzamosan. Az egyik csapatnak Hámori Gabriella volt a vezetője, a másiknak Léner András. Én Léner András csoportjába kerültem, ahol Shakespeare-egyveleget csináltunk. 2012-ben már felnőtt táborozó voltam, Grecsó Krisztián írásaival foglalkoztunk Fullajtár Andreával.

Hogy telnek a mindennapjaid? Áll előtted most valami nagy kihívás vagy valami cél, amit szeretnél elérni?
K. Martin: Jelenleg másodéves színészhallgató vagyok a Kaposvári Egyetemen, Cseke Péter osztályában. Szerencsésnek érzem magam, hisz lehetőségem van a színészmesterséget a Kecskeméti Katona József Színház falai közt megtanulni. Ambiciózus figura vagyok, így mindig látok magam előtt kihívást. Folyamatosan vannak kisebb-nagyobb céljaim, amiket igyekszem elérni. Fontosnak tartom, hogy a magam elé állított lécet átugorjam, vagy ha nem sikerül, tanuljak a hibáimból és újra nekifussak.

Üzensz valamit az Összpróbának szülinapja alkalmából?
K. Martin: Először is szeretném neki megköszönni a kamaszéveimet és minden emléket, tapasztalatot, amivel gazdagabb lettem. Másodszor pedig: Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok, Összpróba!

Nagyon szépen köszönjük Martin, hogy időt szakítottál egy kis nosztalgiázásra velünk. További sikerekben és boldogságban gazdag léc átugrásokat kívánunk neked 😀

Összpróba Táborozónk Molnár Júlia Dóra a 2005-ös, 2006-os és 2007-es nyárból!

Először a Pázmány Péter Katolikus Egyetem filmes szakán diplomázott, aztán elvégezte a MOME művészeti menedzser szakát, később dolgozott az Örkény Színházban, közben pedig regényeket fordított. Jelenleg A Csendes Dűlő Szőlőbirtok birtokvezetője – a birtokalapító unokája – ,aki amellett, hogy a borok értékesítéséért is felel, közben fotózik, műfordít is.

Az első táborod után még két nyarat töltöttél el nálunk. Mi hozott vissza hozzánk?
M. J. Dóra: Az első tábor élménye! Életem egyik legmeghatározóbb szűk két hete volt, a mai napig azt a jelszót használom a postafiókomnál, amit az a nyár ihletett. Csodálatos csapattal egy felejthetetlen előadást hoztunk létre. Olyan élmény volt, amit nem lehet megismételni, de állítom, más és kevesebb lennék, ha nem éltem volna át.

Emlékszel még, hogy kik voltak a kurzusvezetőid, hogy miket csináltatok?
M. J. Dóra: Hogy a viharba ne 🙂 Továbbmegyek: tartjuk a kapcsolatot. 12 év távlatából. Léner András volt a rendező, Alpár Balázs a zeneszerző, Andrási Imi a koreográfus, Daróczi Samu a díszletes, Pénzes Bori a jobb kéz, és persze Nagy Viktor a főnök. Gulyás Nusi, Dunai Ádám, Blahó Gergő, Bach Kata, Cseri Petra, Szilágyi Csenge, György Zoli, Zoltán Áron – csak pár név azok közül, akikkel a mai napig képben vagyunk egymással kapcsolatban. Azt hiszem, a „Hallod ezt, krokodil?” viccre György Zolitól és a velociraptorozásra a földvári utcákon mindenki emlékszik – ahogy Szép Ernő: Május darabjára is, amit előadtunk.

Mi a legmeghatározóbb, legkedvesebb élményed a táborokban töltött idődből?
M. J. Dóra: Nagyon nehéz bármit kiemelni, az az időszak egyben jelenti nekem az Összpróbát. Inkább azt tudom mondani, hogy valahányszor Földvárra megyek, vagy csak elmegyek mellette kocsival, elfog az Összpróba érzés, ami semmihez nem hasonlítható, visszacsöppenek gondolatban azokba a napokba – és ha jönne jótündér, és kívánhatnék mondjuk 3mat, lehet, hogy közte lenne, hadd éljük meg újra azokat az önfeledt, alkotással és szabadsággal járó nyári napokat. Akkor még a Művelődési Házban próbáltunk – a mai napig széles mosoly fog el, mikor bárhol megérzem a MűvHázban használt takarítószer illatát (és a Balaton körül ez az illat egységes 🙂 ).

A színház és a film, a tábor után is veled maradt. Kalandos életutat tudhatsz magad mögött, a gimnázium után film szakon tanultál, utána művészeti menedzseri képesítést szereztél, majd Örkény Színház, és végül a Csendes Dűlő Szőlőbirtok. Milyen élményeid vannak ezekről a megállókról? Hogy jutottál el a színháztól a borászatig?
M. J. Dóra: Én azt gondolom, hogy az ember minden helyzetben tanul, és viszi tovább a kifejlesztett készségeket a következő kihívás elé. Ahogy az Összpróba is alakított rajtam, úgy alakított minden állomás az életemben, míg elérkeztem a Csendes Dűlőbe, és ahogy most alakítja rajtam a legnagyobbat a kislányom, aki, míg ezeket a sorokat írom, itt szuszog a mellkasomon.

Hogy telnek most a mindennapjaid?
M. J. Dóra: Sok szuszogással 🙂 Lujza Róza érkezése belerepített életem egyszerre legingergazdagabb és legingerszegényebb időszakába – soha ennyire készenlétben nem kellett lennem, és soha ennyit nem beszéltem még kakis pelusokról és alvási szokásokról. Azon vagyok, hogy Lujzát egy világra nyitott, kíváncsi, bátor és jókedvű kislánnyá segítsem megmaradni, mert akkor tudják majd őt is olyan élmények érni, mint engem, és aminek köszönhetően most ott vagyok az életemben, ahol vagyok.

Üzensz valamit az Összpróbának a szülinapja alkalmából?
M. J. Dóra: Nem az lennék ma nélküle, mint aki vagyok. Köszönöm, Összpróba 🙂

Nagyon szépen köszönjük Dóra, hogy időt szakítottál egy kis nosztalgiázásra velünk. További sikerekben és boldogságban gazdag mindennapokat kívánunk neked!

Összpróba Táborozónk Sípos Barnabás a 2016-os, 2017-es nyárból!

„A nevem Sipos Barnabás, de mindenki csak Bélaként ismer. Nagykanizsán születtem és nőttem fel, büszke zalai vagyok. Durva, de még csak / már 15 éves leszek. Jelenleg Budapesten próbálkozok, egy kollégiumi csóró vagyok. Imádom Lady Gagát, mert Magyarországon nagyjából senki más, szóval ettől eléggé hipsternek érzem magam. Eközben óriási jazz és klasszik-rock fan is vagyok, ez mutatja mennyire megérthetetlen és bonyolult vagyok. Ha a barátaim jellemeznének: „hú b*szki, az a csávó egy nagy hülye.” Ja és szeretek tanulni (látom a leesett állkapcsokat) és mindenhol táncolok és énekelek, még a buszmegállóban is. 2-szer voltam táborban és nagy részemmé vált. Irányt mutatott és adott. Idáig eljuttatott.”

2016-ban voltál először Összpróbás. Emlékszel még mi volt az, ami miatt jelentkeztél?
Barnabás: Azon a tavaszon a kórussal mentünk a Helikonra és kaptunk egy ilyen ajándékszatyrot telis-tele reklám cuccokkal. Ebben találtam egy ilyen narancssárga-fekete nagyon fancyn kinéző szórólapot nagybetűkkel hirdetve: IFJÚSÁGI ÉS FELNŐTT NYÁRI ÖSSZMŰVÉSZETI ALKOTÓTÁBOROK. Akkor voltam 13 éves, Kanizsán éltem és eléggé identitászavaros voltam. Ötletem nem volt, hogy ki az, aki írja ezeket a sorokat. Aztán jött ez a nagyon kellemes, reményteli, sárgásszínű levegő a mellkasomba és hát (dobpergés); elmentem. Ennyi.

Az első táborod után még egy nyarat eltöltöttél nálunk. Mi hozott vissza hozzánk?
Barnabás: Igazából minden. A barátaim, a hangulat, a Balaton, a játékok, a reggeli izzadásfoltok a művház padlóján, az az arab fagyi a strandról, az, hogy Béla vagyok, az, hogy ott van Béla, a jammelések, Tamás bácsi gyönyörű orra, a stúdióban töltött katartikus pillanatok, amikor kijött a hang, az esti kissurranások, szóval ja. Minden.

Kikkel dolgoztál az évek alatt?
Barnabás: Nagyon sok mindenkivel dolgoztam együtt. Ha éppen nem óra volt, akkor a többiekkel sziporkáztunk. Mindkét évben a Zene műhelyben voltam együtt Tamás bácsival, akivel nagyon szeretek dolgozni, mert nagyon türelmes és képes figyelembe venni a személyes kívánságokat, valamint megtanította, hogy Bach az egyetlen zeneszerző, akinek le lehet játszani a nevét. A második táborban az volt a különbség, hogy ott a Tánc részlegen is voltam, mert nem szerettem volna egyedül hagyni a barátomat, Esztit. Olga, Balázs és Mirna nagyon jó társaság, felváltott műszakban nyomtuk és nyomták, 2-3 nyelven, kint az amphiteátrumban, a 12 órai tűző napsütésben. Nem hittem volna, hogy ennyi közöm van a tánchoz, de nagyon jól éreztem magam a végeredményben.

 Mi a legmeghatározóbb, legkedvesebb élményed a táborokban töltött idődből?
Barnabás: Nehéz választani. A legjobb lesz az első élmény. Megérkeztem, nagyon szarul éreztem magam, egyedül voltam; basszus, ők milyen nagyok, meg tehetségesek! De aztán elindultak a bemutatkozó játékok. A „Béla-mondókával” kezdtük, ebben a játékban (szerintem a való életben is) mindenki Béla. Ezután következtek a neves játékok. Idejött ez a szőke hajú, rohadt vagány csajszi, akivel nagyon szimpatizáltunk és összesúgtunk; mi maradjunk Bélák! Azután már csak ezen a néven futottunk.

Hogyan telnek most a mindennapjai?
Barnabás: Sok minden megváltozott. Az Összpróba volt a folyamat kezdőpontja. Felköltöztem Pestre, járok mindenféle körökbe, túlélem a várost, tanulok, lázadok, kreálok, változok, zenélek, szeretek, utálok. Nagyon érdekel a színház és a zene, de még 16 tantárgy mellett nagyon nehéz erre összpontosítani. Már várom a nagy kitörést, addig pedig a háttérben fejlődöm és erősödöm.

Üzensz valamit az Összpróbának a szülinapja alkalmából?
Barnabás: Azt üzenem, hogy még sokmilliószor több embernek tudjanak annyi örömet okozni, mint nekem. Nekünk. Meg persze hát Boldog Szülinapot! Nagyon hálás vagyok az élményekért! xoxo Béla

Nagyon szépen köszönjük Béla, hogy időt szakítottál egy kis nosztalgiázásra velünk. További zenében és vidámságban gazdag mindennapokat kívánunk neked!

Összpróba Táborozónk Bach Kata a 2005-ös, 2006-os nyárból!

Bach Kata 1990. december 21-én született Kiskunfélegyházán. 1997 és 2005 között a Kodály Zoltán Ének- és Zenetagozatos Általános Iskolában (Dunapataj), 2005-től 2009-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozatán tanult. 2010-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész szakára, Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályába. A 2014/2015-ös évadban szakmai gyakorlatát a Szputnyik Hajózási Társaság tagjaként töltötte. A 2015/2016-ös évadtól a Vígszínház társulatának tagja.

2005-ben voltál először Összpróbás. Emlékszel még mi volt az, ami miatt jelentkeztél?
B. Kata: Dráma tagozatra jártam, érdekelt, hogy hol tudok még színjátszással foglalkozni.

Két nyaradat töltötted el nálunk. Mi hozott vissza hozzánk?
B. Kata: Nyáron sokkal szabadabban éltem meg ezeket a játékokat, mint évközben a gimiben, és szerettem volna minél több hasonló érdeklődésű kamaszt megismerni.

Emlékszel még, hogy kik voltak a kurzusvezetőid, hogy miket csináltatok?
B. Kata: Először Léner András vezetésével Molnár Ferenc darabokkal foglalkoztunk, a következő évben Máté Gábor, Ascher Tamás és Forgách Péter voltak a kurzusvezetők, ha jól emlékszem, akkor gyakorlatilag bármilyen dolgot lehetett csinálni, bárhol a városban.

Mi a legmeghatározóbb, legkedvesebb élményed a táborokban töltött idődből?
B. Kata: Teknősbékát játszottam a színpad melletti parkban.

2015-ben végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Hegedűs D. Géza osztályában. A diploma után, hogyan jutottál a Vígszínházhoz?
B. Kata: Az utolsó gyakorlati évemben a Szputnyik Hajózási Társaság tagja voltam, ez egy független színházi társulat volt, de sajnos abban az évben megszűnt. A megszűnő társulatból többen leszerződtünk a Víghez.

A táborok után összesodort valakivel az élet, akit nálunk ismertél meg?
B. Kata: Azok közül, akiket több mint tíz éve az Összpróba táborban megismertem, mára ketten is a kollégáim a Vígszínházban, Zoltán Áron és Szilágyi Csenge.

Hogyan telnek most a mindennapjai?
B. Kata: A Vígszínházban sok feladatot kapok, más helyeken is játszom Budapesten, szóval dolgosan telnek.

Üzensz valamit az Összpróbának a szülinapja alkalmából?
B. Kata: További felhőtlen nyári kalandokat kívánok!

Nagyon szépen köszönjük Kata, hogy időt szakítottál egy kis nosztalgiázásra velünk. További sikerekben és boldogságban gazdag mindennapokat kívánunk neked!

Idén ünnepli az Összpróba Alapítvány 15. születésnapját! – Interjú Nagy Viktorral

A 2018-as évünk az ünneplésről szól. Idén töltötte be Alapítványunk a 15. életévét.

Ez alkalomból egész évben készülünk meglepetésekkel. Felkeressük az elmúlt évek kurzusvezetőit, táborozóit egy közös nosztalgiára. Felelevenítjük a kezdeteket és elérkezünk a jelenbe.

Elsőként Nagy Viktort az Összpróba Alapítvány szakmai vezetőjét kérdeztük!